Szinglik reggelije

avagy Kanálka Jolánka nyugalmazott szexmániákus és fröccsöntő kisiparos jó tanácsai



1. rész
Útmutatások az egyszerhasználatos hímhez

Kedveskéim, a következőkben dióhéjban szeretnék néhány hasznosnak hitt tanácsomat megosztani veletek, független és keményen elhatározott szinglikkel, hogy mi is a teendő abban az esetben, ha élni akartok vonzerőtökkel, de használat után rövid úton meg szeretnétek szabadulni a tapadós hímtől.
Tegyük szívünkre a kezünket és valljuk be őszintén, hogy már mindannyiunkkal előfordult, hogy az igazira való hiábavaló várakozáskor testünk fellázadt a szívnek- lélekkel kötött véd és dac szövetség ellen, magyarán mondva a hús bűnébe estünk. Ez ugye abban mutatkozik meg, hogy deréktáji fájdalmak helyett, altesti görcsök kezdenek kínozni bennünket, és éjszakánként sűrűn vakarjuk a rozsdát krómacéljainkról.
Ilyenkor nem marad más hátra, le kell kefélni vadászruhánkat, hátunkra kapni a flintát, és ha tetszik, ha nem, bele kell vetni magunkat az élet sűrűjébe!

Közismert tény, hogy a férfi éjszakai fenevad, amiből egyenesen következik, hogy az éjszaka leple alatt lehet őt legegyszerűbben tőrbe csalni, vagy simán lepuffantani.
Nem árt kidolgozni egy mindent átfogó stratégiai tervet, aminek első pontjaként fel kell tüntetni, hogy mindig a fordítottját kövessük annak, amit normális keretek között tennénk!
Mindjárt mondok is egy példát. Tegyük fel, hogy az elképzelt ideálunk egy türkizzöld szemű borotvált mellű, jól öltözött délceg dalia, de viszont sokkal célszerűbb egy savószín- szemű, toprongyos kismitugrász szőrmókra kivetni hálónkat. Így ugyanis kisebb lesz a kockázata annak, hogy belezúgunk áldozatunkba.

A kiválasztásnál számoljunk még egy komoly tényezővel: inkább részesítsük előnyben a saját élősúlyunknál kisebb példányokat, mert ha tettlegességre kerülne a sor, nehogy már mi huzigáljuk a rövidebbet! Tudományos állatkísérletek egész sora igazolja, hogy a feldühödött hím eszméletlen nagyot képes csapni a mellső lábával.
Na szóval, ezek az éjszakai ragadozók (a következőkben röviden csak hím) nagy százalékban, bizonyos csoport-terápiás övezetben gyülekeznek, így ha portyára indulunk, elveinket kivételesen vágjuk sutba, és látogassuk meg mi is ezeket a helyeket! Annyit elárulok, hogy vannak egyedek, amik szinte várják, hogy puskavégre kapják őket végre. Egyfajta szado-mazo játék ez, amit szintén csak az szokott követni.

Tudom, hogy nehéz a belénk kódolt tartózkodást, félénkséget, a velünk született kedvességet elnyomni magunkban, de néhány pohár tömény elfogyasztása után nemcsak női bájunkból vesztünk némelyest, hanem sokkal vagányabbak, rámenősebbek és vakmerőbbek is leszünk. Kellő szintű oldottság állapotában, nyugodtan nevezzük nevén a dolgokat, és közöljük testünk választottjával, hogy mit is akarunk valójában. Meglehet, hogy a betevő falatnak kiszemelt préda egy kicsit megdöbben, de mivel a hím mindenféle macera nélkül képes testi kontaktust létesíteni, biztosra vehetjük, hogy a másik percben már ott fog loholni nyomunkban.
Itt sem elhanyagolandó az óvatosság, jókora vargabetűvel kerülve vezessük őt hajlékunkba, amit, még gazdagítsunk cikk-cakkban történő közlekedési útelágazásokkal! (Vagy egyszerűen kössük be a szemét egy kézügyünkbe kerülő szövetdarabbal.)
Megszívlelendő, hogy szafarink előtt már jó pár nappal ne takarítsuk otthonainkat, ne mosogassunk, egyáltalán ne rakjunk rendet! Így megérkezve a tett helyszínére, a hím, annak ellenére, hogy utál takarítani és a legszemetelőbb lény a világon, sokkot kap a trehányság és rendetlenség látványától. Az sem mellékes, hogy a rólunk kialakított világkép alapjaiban fog megrengeni bensőjében, még az is megtörténhet, hogy a bejáratnál meghátrál. Egy ügyes testcsellel kerüljünk a háta mögé, reteszeljük be az ajtót és a kulcsot jobb, ha látványosan lenyeljük azon minutában. Ha emeleten lakunk, az a veszély nem fenyeget, hogy a hím kiugrik az ablakon, de ha földszintre kárhoztatott jó sorsunk, nem árt előre berácsoztatni ablakainkat. Tudom ez többletkiadás, de a busás haszon reménye megér egy kis ráfordítást. Megjegyzem, szerényebb, ám kevésbé tetszetős változat a bedeszkázás.

Amikor a hím egy kicsit már megnyugodott, taszítsuk vagy dobjuk fekhelyünkre, magunkat pedig helyezzük kényelembe! Ne pazaroljuk drága időnket azzal, hogy egy kicsit közelebbről meg akarjuk ismerni, mert a bizalmaskodást bátorításnak veszi, és a végén még szerelemre ébreszti. Ehelyett inkább gyorsan húzzuk magunkra, fantáziánkat engedjük szabadjára, és ne késleltessük orgazmusunkat! Nyugodtan mellőzhetjük az aktivitás mindennemű formáját, tanácsos fadarabként feküdni, esetleg vezényszavakba sűrítve követelőzni. Az olyan jól irányzott irányelvek, mint teszem azt: „Mi lesz már?” vagy „Életet abba a haldoklásba!” nagyon jó hatással lesznek egójára. Ha mindezek ellenére még mindig nehezen veszi fel a ritmust, ösztökéljük őt további nógatással: Két fülét erősen markolva magunktól eltávolítva, majd gyors visszahúzással, és ezt többször megismételve, valóságos csodákra lesz képes. Ugyancsak csodákat érhetünk el a „Nem hallom, hogy csattogna odalenn” című parancsoló mondattal, vagy combjaink szoros összezárásával, merőlegesen irányulva a nyaki ütőerekre.

Mivel a hím nem rendelkezik erogén zónákkal másutt, mint amit tenyérnyi tangája eltakar, nem kell félnünk, hogy felfedező utakra kell mennünk többi testtájékára. Genitáliánok ingerlése szájunk által, vagy ne adj’ Isten, anomáliák cirógatása nyelvünk hegyével, szigorúan tilos, mert az efféle praktikákkal egy életre magunkhoz láncolhatjuk.

Pár óra elteltével, amikor a hím erőt gyűjt, ne foglakozzunk vele, ne is bocsátkozzunk közös témák, tulajdonságok feltérképezésébe, hanem konok hallgatásba burkolózzunk! A hím ezt nem fogja kimerítő válasznak találni, és puhatolózásba kezd. Már most készüljünk fel az olyan gazdag szókincs- és érzelemvilágra valló kérdésekre, mint például: „Neked jó volt?” vagy „Hányszor mentél el?”

Nos, az első kérdésre egy felülről intonáló nyitott végű „Hááát” a helyes válasz, a másikra viszont már személyre szabottan kell válaszolnunk: Ha egyszer értünk a csúcsra, akkor válaszoljuk azt, hogy „Már majdnem, csak még szűk háromnegyed óra hiányzott hozzá”,
ha kétszer imitáltunk orgazmust, akkor felezzünk, tehát csak egyet valljunk be, ha négyszer, akkor tagadjuk le a felét, tehát kétszer, és így tovább és így tovább…
Ha húsznál több orgazmusunk volt, egész egyszerűen vonjunk belőle köbgyököt! Ezzel a módszerrel megakadályozzuk, hogy a hím elbízza magát és befészkelődjön hozzánk. Másrészt köztudott, hogy minden hím szereti a potenciájáról elképzelt mende-mondákat, mindenféle hosszú eposzokban, hőskölteményekben viszonthallani. Ez esetben ne adjuk meg neki ezt az örömöt! Gondolkozzunk el, hogy vajon testünknek szüksége van-e még az ismétlésre, mert ha nem, mi értelme dísznek tartogatnunk őt magunk mellett.

Jól bevált módszer, ha a here kifacsarása után falnak fordulunk, és alvást színlelünk. Itt sem árt az elővigyázatosság, mert a hím így könnyűszerrel hátba támadhat bennünket. Sokkal célratörőbb és eredményesebb metódus, ha kipattanunk az ágyból és beállunk a zuhany alá. Ezzel mintegy demonstráljuk, hogy nem akarjuk őrizgetni magunkon nedveit, mint valami szuvenírt. A fogkefe, hátkefe, drótkefe hangjai majd meggyőzik arról, hogy ő immáron feleslegessé vált, miután tiszteletét tette méhkaptárunkban. Ha tisztálkodás után már csak az elhűlt hím kihűlt helyét találjuk, jó munkát végeztünk, szellőztessünk ki és térjünk nyugovóra! Ha viszont, a zuhany párája alól kijövet, optikáinkat beélesítvén, az ágyunkban egy csillogó szemű, boldog kiskamasz szerepében tetszelgő, paplancsücsökkel szöszmötölő hímre bukkannánk, valamit nagyon elrontottunk, de vegyünk erőt magunkon! Ne mutassuk a meglepettség írmagját sem arcunkon, hanem hidegvérrel folytassuk csak tovább a kirobbantást!

Nagy lelkesedéssel számoljunk be kis családunk apraja-nagyjáról, azoknak jó és rossz szokásairól! Itt az előbbi módszer fordítottjával érhetünk el hathatós eredményt, vagyis a meglévő létszámot mindig szorozzuk kettővel! Például az egy- gyermekes szingli mondja azt, hogy két hyperaktív fiókája keres gondos apukát, két gyermekét egyedül már négy gyerek csínytevéseiről áradozzon, három gyerekes szinglik tehát már hat kis telhetetlen hangoskodó történeteivel kell, hogy traktálják a hímet, és így tovább és így tovább..
Tíz- vagy ennél több gyermekes családanyák esetében jobb, ha hatványozunk, így garantáltan elrettenthetjük a hímet, nemcsak a nyakunkon maradás, de még a repetázás szándékától is.
Biztonsági óvintézkedésnek sem utolsó jó tanács, ha drámai hangnemben közöljük a tényt, miszerint minket nem egy, hanem mindjárt három anya szült, és mindannyian a közelünkben illetve tőszomszédságunkban laknak. Ha mindezek után a férfi még mindig a gyűrűvásárlást fontolgatja magában, vagy egy vacsora meghívás ötletével rukkolna elő, kezdjünk el gyanakodni, és erősen koncentráljunk a mentők hívószámára!
Az is előfordulhat, hogy a hím félénk kisgyerek módjára vizet fog kérni, mert könnyen lehet, hogy ajka kicserepezett a szomjúságtól vagy már nem fér el nyelve a szájában, esetleg odáig merészkedne, hogy szégyenkezve taxira szeretne kölcsönkérni, akkor tegyük fel neki a következő vaskos kérdést!
- Látsz rajtam szarvakat?
Erre ő, némi habozás után, határozott „Nem”-mel fog felelni.
- Látsz rajtam tőgyeket? - kérdezzük újfent!
- Nem - fog hallatszani valamivel később.
Mire mi:
- Akkor meg miért nézel fejőstehénnek?

Ha erre a hím, szemguvadásokkal kevert, ágyból kiugrással felel és ajtófeltépéssel egybekötött olajra-lépéssel menekül, nyert ügyünk van, de ha a második kérdésre netalántán a következőképpen reagálna:
- Nem, még a legnagyobb jóindulattal sem, de nekem így is tetszel.”
Nos akkor alaposan benne vagyunk a slamasztikában, mert vagy a végzetünkbe botlottunk, vagy a Lipót-mezei véres ütközetben eltűnt szökött beteggel van dolgunk.



(Folytatás, ha minden jól megy, a közeljövőben)