Oroszlánkirály

Még dübörög a fülemben a zene, a város nem alszik, csak kicsit vagyok rosszul, hányni nem fogok. Menekülök valami elől, üldöz, mar a fájdalom, elvesztettem azt, akit szerettem. De így hová jutok?

A napok szürkén egybefolytak, mint az esőcseppek az ablakomon. Tulajdonképpen miért is sírok utána? Nem is szeretett, az utóbbi hónapokban szexelni sem akart velem. Minek foglalkozom vele? Miért idegesít, hogy talán van neki más? Minden ujjamra találok egy olyat, mint ő. Mindennap részeg vagyok. Mi van?
Azt se tudom, mikor szakított velem. Egy hete, kettő? Nem is érdekel. Csak a fájdalomra emlékszem, a többi mind homályos. Nem emlékszem arra, hogy mit tettem, csak a barátaim elbeszéléséből tudom, hogy teljesen szétéltem a testem. Néhány részeg nap után azért kezdtem jobban lenni, sírni egyáltalán nem tudtam, és valamiféle hideg közönyt éreztem iránta, ha rá gondoltam. Elkezdtem ismerkedni is, mondván, majd csak találok valakit, aki segít felejteni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik, és hogy pont azt az embert találom meg, akire igazából elég sokat vártam.
Azon a gyönyörű, nem túl nedves októberi napon egy belvárosi kocsmába beszéltünk meg iszunk-hányunk-belefekszünk összeröffenést a barátokkal. Egész nap fetrengtem, valami felkúszott a gyomromból a torkomba, majd vissza, nem tudtam, mi van velem. Valamikor egy órával a buli előtt kezdtem el beszélgetni a delikvenssel. Kép alapján egész helyes pasi, izmos, ápolt, szépek a szemei. Úgy gondoltam, mivel éppen elég jól nézek ki, jöjjön, aminek jönnie kell, találkozom vele. El is hívtam a zárt körű kis bulinkba, de majdnem nagyon a végére ért oda. Először nagyon nem tetszett. Semmiben sem hasonlított arra a srácra, aki összetörte a szívemet, és én mégis szerettem, akármit tett. Szóval, megérkezett a delikvensem, és először nehézkesen ugyan, de beindult a beszélgetés. Lassanként rájöttem, hogy egész jó a humora, sokat nevettem vele, persze ezt köszönhettem a nagy mennyiségű alkoholnak is. Sokszor kimentem vele kettesben cigizni, egyszer húsz percre, a többiek már aggódtak, hogy hová tűntünk. Eleinte nem nagyon mertem a szemébe nézni, mert láttam benne valamit, most sem tudom, hogy mit, de ahogy telt az idő, már derekasan álltam a tekintetét. Abban a néhány percben, amit a barátaimmal töltöttünk, egy pohárból ittuk a sört, és kezdtem valamit érezni magamban, amiről nem tudtam, hogy mi az.
Hajnali egykor már az egyik barátnőm bérelt szobájában ültünk, és játszottunk. A játék lényege az volt, hogy sorban mindenki feltett egy kérdést, és egy lapon válaszolni kellett rá. Mikor ezzel végeztünk, egy kalapba szórtuk a cetliket, és ki kellett találni, ki írta azt, amelyiket kihúztuk. Én az egyik lányét húztam, nem volt benne semmi különös úgy igazán, de az Oroszlánkirályéra kíváncsi voltam. Amikor felolvasták a cetlijét, akkor megdöbbentem. Tizenöt nővel volt? Hogyan? Miként? Miért? Miii? Teljesen lefagytam. Már kezdett tetszeni, kezdtem azt érezni, hogy na, őt bevállalnám egy-két éjszakára, de ez teljesen padlóra küldött. Én nem voltam sok emberrel, de nem is voltam teljesen tapasztalatlan. Az első sokkok után jöttek a nagy nevetések, hajnali négykor pedig, mikor mindenki kidőlt, elkísértük a srácot a villamoshoz, mi pedig éjszakai buszra szálltunk, hogy nálam kipihenhessük a buli fáradalmait. A búcsúzás nem ment nehezen, hiszen nem történt semmi. Két puszi az arcra, szia-szia, jó pihenést, hasonló sablonos dolgok.
Aztán eltelt két nap, és én égető hiányát éreztem a szexnek. Valakit kerítenem kellett sürgősen, ráadásul kiborultam, mert az utcán láttam az exemet, amint épp a kutyáját sétáltatta. Berúgtam, el is ájultam, egy egész napon át nem tudtam, hol vagyok. Végül összeszedtem magam, és eszembe jutott az Oroszlánkirály. Kicsit aggódtam, nem tudtam, bejövök-e neki, de mivel neki is régen akadt hal a horgára (hihihi), nem nagyon keresett kifogásokat, amikor áthívtam inni. Izgatott voltam, amíg vártam rá, lezuhanyoztam, hajat mostam, mindenütt tükörsimára borotváltam magam , és persze nem hiányozhatott a finom parfümfelhő, és diszkrét smink sem. Arról nem is beszélve, hogy a fogaimat egy órán át mostam. Aznap este nem csak őt vártam, az egyik barátom is nálam héderelt, szorgosan ittuk a vodka-kóla koktélokat, és persze sört. Igen, nő létemre szeretem a sört. Igen, sokat meg tudok belőle inni, és be szoktam rúgni tőle. Nem szép látvány egy részeg nő. De innom kellett, ha nem akartam pofára ejteni az Oroszlánkirályt. Végül is azzal a határozott céllal hívtam át, hogy szexeljünk. Józanon túl gátlásos vagyok. Mire megérkezett, már egészen sokat vigyorogtunk egyhuzamban, ha meg nem, a zene ritmusára dülöngéltünk. Néztem őt, és arra gondoltam, mennyire szexi a fehér pólójában. Nagyobb darab volt, mint amire emlékeztem, de nem mackós, hanem szép arányos, izmos. Annyit ittam, amennyit csak tudtam, mert annyira nem éreztem jól magam, de oldani kellett a gátlásaimat. Közben a barátom mutatott egy olyan zenét, ami orgazmus volt füleimnek, és ami később fontos emlékek mellé társult. Hallgattuk a zenét, ittunk, nevettünk, és egyre jobban tetszett nekem az egész. Hogy csak szexelünk majd, gátlások nélkül, senkit sem érdekel, hogy két évvel vagyok idősebb nála, és nem kell megfelelnem neki, meg én sem várok semmit. Amikor a barátom kidőlt a sok piától, és szépen betakargattam a másik szobában, kicsit aggódva tértem vissza az Oroszlánkirályhoz. Beraktam néhány zeneszámot, ittam még egy kicsit, aztán lekapcsoltam a villanyt, és vetkőzni kezdtem, hogy lefeküdjek. Volt egy kis fény, a hangfal és a telefon képernyője sejtelmes, ködös ragyogásba vonta a szobát. Éreztem, hogy néz, de úgy voltam vele, nézzen csak, mert amit most lát, az perceken belül csak az övé lesz. Akkor kezdett el vetkőzni, amikor én már a takaró alatt dideregtem. Csak a nadrágját vette le, és mellém feküdt. Kicsit bódult lettem az illatától, és éreztem, ahogy hőt sugároz a teste. Forró volt, életerős, és kívánt engem. Amikor megcsókolt, éppen elkezdődött az a zeneszám, amit pár perccel korábban a barátom mutatott. Az a csók volt mindaz, amire életemben vágytam. Nem voltunk szerelmesek, vagy igen? Szerelmes csók volt, finom, és puha, mint egy pillangó szárnycsapásai, de hamar vadabb lett, és úgy harapta az alsó ajkam, mint egy igazi oroszlán. A prédája lettem. Nem tudtam, és nem is akartam megvédeni magam, azt akartam, hogy felfaljon, elemésszen, csak az övé akartam lenni, ott abban a percben. A fejem üres volt, csak a száját, meg a nyelvét éreztem, és a hőséget, ami belőle áradt. Éreztem, ahogy megfeszülnek az izmai, és elöntött a vágy, hogy azonnal magamban érezzem, de váratott még. Levette a pólóm, és amikor végigcsókolta a mellkasom, éreztem, hogy elázott a bugyim. Égetett a lehelete, libabőrös voltam. Csak csókolgatott, én pedig hagytam magam, vadabb pillanatokban lefogta mindkét kezem, és nem hagyta, hogy egy hang is elhagyja a szám, folyton rátapadt. Lassan kezdett el izgatni, de annál hevesebb lett, amikor levette a bugyim, és először belémnyalt. Szinte láttam, ahogyan egyre jobban begerjed az ízemtől, addig nyalt, amíg fel nem sikítottam az élvezettől. Akkor végre szintet léphettünk, végignézhettem, ahogy leveszi a pólóját, és ami alatta volt, majdnem megint a csúcsra vitt. A szép, tónusos felsőtest, a sima, forró bőre...Még többet, és többet akartam belőle, nem volt elég, így addig ügyeskedtem, míg a boxere le nem került. A fenekébe markoltam, és magamba húztam. Felizgatott, ahogy felsóhajtott, mikor már melegen körülöleltem az ékességét. Felizgatott a tekintete, amikor mozogni kezdett, és alig-alig szakadtak el egymástól az ajkaink. Vadult, erőszakos volt, megfogta a nyakam, és szorította, miközben én semmi mást nem tudtam csinálni, csak élvezni, és nyögni. Megállás nélkül mozgott bennem, le sem lassított. Teljesen kikészültem tőle, már régen volt részem ilyen orgazmusokban, egyáltalán, ilyen izgató élményben. Kavarogtunk az ágyon, mindenféle pózban szexeltünk, de az volt az igazi, amikor az ölébe ültem. Láttam az arcán, hogy teljesen készen van, a szája elnyílt, zihált, és láttam, hogy ködös a tekintete. Hosszú ideje az volt a legszexibb tekintet, amit láttam. Láttam a tüzet a szemében, azt, hogy kíván, láttam mindazt, ami egy rossz ember mellett hiányzott az életemből, és egy futó kaland kellett hozzá, hogy újra átéljem. Csak mozogtam, és mozogtam, de csak nem tudott elélvezni, így megfordított, anélkül, hogy kicsúszott volna belőlem, és misszionáriusban folytattuk tovább. Mind a hetvenegy kiló, ami rám nehezedett, azért létezett, hogy abban a percben örömet okozzon nekem. Gyakorlatilag egyszerre élveztünk el. Amikor kirántotta belőlem, még rángatózott a hüvelyem, és a mámorban úszva ültem fel, hogy a számba vegyem a farkát. Éreztem rajta a saját ízem, de az övét is, a kettő keveréke teljesen beindított, és kérés nélkül nyeltem le az adagot, amit a számba lőtt. Nem is volt kérdés, hogy megteszem-e. A zene dübörgött, én pedig a félhomályban méregettem a testét. Nem tudtam máshogy érezni, csak hogy kell nekem, érezni akarom, más nem létezik most rajtunk kívül. Megszűnt a külvilág. Újra és újra megcsókolt, újra és újra belém hatolt, a vad, és a szelíd, az Oroszlánkirály.
És természetesen lett folytatása a történetnek. Már másnap. És én kezdtem belezúgni, de már nem számított. Csak az számított, hogy bárhol, bármikor, de csak vele akarok szexelni. Az exem meg...Kit érdekelt ezek után? Ott volt az Oroszlánkirály, aki megmutatta nekem, hogy mire jó a testem, és visszahozta az életembe a vidámságot, annak ellenére is, hogy nem voltunk(?) szerelmesek. Azt hiszem, nem akarom, hogy csak szexről szóljon a dolog. Azt hiszem, ő sem akarja...