Két fiatal

A történet két fiatalról szól, akik együtt nőttek fel!
Együtt indultak el az élet nagy ösvényén, tanultak, okultak egymás hibáiból és együtt léptek be a mennyek kapuján....
Egy szép tavaszi napon történt.

Simon, Gabihoz indult a leckéjével, mint mindig, hogy együtt nyálazzák az unalmas oldalakat. Már útközben is érezte azt a furcsa bizsergető érzést Simon, de mikor Gabit meglátta még jobban átjárta testét ez az érzés. Hamar megtanultak. Csak nézték egymást... szótlanul... Biztosan ő is szeret engem, gondolta Gabi. Olyanok vagyunk, mint két házaspár, kivéve a szexet...
- Mitől pirultál el? - kérdezte Simon.
- Nem is igaz! - vágta rá Gabi, belerúgott a fiúba és elszaladt, ő persze a nyomába. Végigkergették egymást a házon, óvatosan kikerülték a bútorokat meg a törékeny csecsebecséket.
- Nehogy visszarúgj! - visította Gabi. - Túl erős vagy! NE!
A fiú megragadta, karjába szorította. Gabi mozdulni sem tudott.
- Hát most mit csináljak veled? - kérdezte Simon, és a szeme huncutul csillogott. A lány belenézett a szemébe, és nem szólt egy szót sem. - Valami szörnyű büntetést érdemelsz... -tette hozzá Simon.

Gabi alig kapott levegőt. De úgy tűnt, a fiú is nehezen szuszog. Ekkor Gabi váratlanul kemény feszülést érzett a hasán. Simonnak merevedése támadt tőle! Az egész teste izzani kezdett az erőtől és a vágytól. A hatalmába tartja Simon! A fiú közelebb hajolt és szájon csókolta.
Igen, pontosan olyannak érezte az ajkát, mint elképzelte, csak még finomabbnak. Gabi elolvadt, lábai meginogtak, és visszacsókolta Simont. Csak álltak egy darabig, némán, tétován, szinte ijedten. Azután Simon ajkai szétnyíltak, Gabi követte, és a nyelvük összekulcsolódott. Gabi kőkeménynek érezte a fiút, arra gondolt, vajon milyen lenne ez a hatalmas, kemény dolgot a saját testében érezni, és válaszul hevesen lüktetni kezdett az öle.
Gabi lassan, óvatosan odadörzsölte az ágyékát a fiúhoz. Simon elhúzódott.
- Mi a baj? - kérdezte Gabi.
- Ne csináld ezt...
- Mit?
- Amit az előbb.
- Miért ne...? - kérdezte a lány, és megijedt, hogy talán túl messzire ment.
- Mert nem tudok uralkodni magamon. - válaszolta Simon.

Egymásra mosolyogtak. Az ő régi Simonja volt az, és mégis valaki más... felnőtt és gyerek egyszerre. A legjobb barátja, a társa, a majdani szeretője... nagyszerű, csodás, játékszere...
- Az nem is lenne olyan rossz... - suttogta Gabi.
- De azt szeretném, hogy neked is jó legyen! - mondta halkan a fiú.
- Én is. - lehelte Gabi.
Simon újra átkarolta gyöngéden.
- Mondd, Gabi, magharagudnál, ha azt mondanám, hogy őrülten szeretlek?
- Ez igaz? - kérdezett vissza. A szíve dübörögve kalapált.
- Igen.
- Nagyon helyes! Ne is merészelj másra gondolni, mert én is őrülten szeretlek... - mondta Gabi szigorúan, de mosolyogva.
- Olyan boldog vagyok! - fakadt ki a fiúból.
- Én is...

Hallották, hogy nyílik a bejárati ajtó, gyorsan szétugrottak és felszaladtak Gabi szobájába. Gyerekkoruk óta számtalan délutánt töltöttek ott együtt, és ha vigyáznak, a lány anyja talán észre sem veszi, mennyire megváltoztak közben a dolgok. Gabi bezárta az ajtót, és felfeküdtek Simonnal az ágyra. Heves szívdobogások közepette ölelgették, simogatták egymást, csókolództak, és megérintették egymás testét, úgy ahogy addig soha. Simon szívni harapdálni kezdte a lány mellbimbóit, Gabi pedig érezte, hogy egész testén elhatalmasodik a gyönyör.
- Halálra gyötörsz! - suttogta fejét fölemelve Simon.
- Te is engem! Ne hagyd abba!
- Mit csináljunk?
Szenvedélyüknek különös varázst adott a veszély, hogy a lány anyja odalent szöszmötölt, és bármikor rajtakaphatta őket....

Egyenlőre ennyi. Várom a folytatást!