Gyűlöllek

Petárda tompa puffanása hallatszott valahonnan az utcából.
- Már kezdik. Nem is értem, mi a jó benne. Még sötét sincs, hogy legalább a tűzjelenség látványos legyen – mondtam, miközben behúztam az övemet.
- Ha nekik ez jó… hallatszott a válasz Szilvitől. Nem igazán érdekelte, mit mondok, már egy hete készült a bulira, ahová szilveszterre hívták. A tükör előtt állt előrehajolva, szempilláját festette éppen. Óévbúcsúztató ünneplési szokásaink tekintetében nem lehettünk volna jobban tűz és víz. Én nem szerettem magát az ünnepet hangos tűzijátékaival, konfettijével, pezsgődurrogtatásával. Valahogy az ilyenkor mindenkin eluralkodó őrültség hatására annál is inkább nyugalomra vágytam, mint egyébként. Szilvi imádta a delíriumot, a káoszt, a kavarodást. Mindig azzal magyaráztam magamnak, hogy gátlásai és vágyai ütközésével így számol el önmaga felé, ez a kiskapuja, indok, hogy elengedje magát.

Zsebembe csúsztattam tárcámat, kész voltam. Amint kiléptem a hálószobából, Szilvi elém fordult a fürdőből a folyosóra, dressze szoknya része lendületből libbenve követte a mozdulatot.
- Szép vagyok? – kérdezte dicséretre éhező szemmel (azzal a gyönyörű tengerkék szempárral), pajkos mosollyal. Egyik kezét felemelte, másikat csípőre rakta, próbálta túlnyújtózni 165 centijét. Hosszú sötétbarna haja mindenféle fodrászati cselfogást nélkülözve omlott vállára, pont úgy, ahogy szerettem. Leheletnyi sminkje még bájosabbá tette, mint természetesen volt. A bézs-narancs halvány virágmintás dressz felső része pont úgy volt dekoltálva, hogy az ne legyen túl kihívó, de látni lehessen telt, formás melleit, és egy egész kicsit a melltartó csipkéjéből is alul. Lejjebb szűkítve volt, ráfeszült kerek csípőjére, majd fodros szoknyában végződött. Odaléptem hozzá és egész finom puszit nyomtam ajkaira válaszként, majd gyorsan megfordítottam és rácsaptam popsijára, amelyen olyan szépen feszült a ruha.
- Naa! – méltatlankodott színlelt felháborodással.
- Kiállok a garázsból, addig készülj el! – mondtam már lefelé tartva a lépcsőn. Felmarkoltam a kocsikulcsot a nappaliban álló zongora tetejéről, és bementem a garázsba. A pattogva meggyulladó neonok rideg fényében ott állt az öreg Volvo 460-as, hűséges társam. Nehézkes indítás után kigurultam vele pihenőhelyéről, majd visszamentem és lekapcsoltam a villanyt, lehúztam a garázsajtót. Beültem a kocsiba, hogy beindítsam a fűtést, hiszen nagyon hideg volt. Szilvi is hamarosan megjelent az ajtóban. Miután kulcsra zárta, átvágott a beállón és beszállt mellém.
- Indulhatunk? – kérdeztem megszokásból.
- Igen – válaszolta, gondolatban már a buli helyszínén járva.
Úgy látszik, mindenki az éjszakai buli szervezésével volt elfoglalva, furán csendes volt a város. Hamar el is jutottunk ahhoz a külváros és belváros határán lévő szórakozóhelyhez, ahová Szilvi hivatalos volt. Lehúzódtam a járdához, és éppen adtam volna a búcsúpuszit a lánynak, de alig fordultam oda, ő már sietős csókot nyomott félig a számra, aztán ugyanazzal a lendülettel kinn is volt a kocsiból, és a bejárat felé tartott. Még megvártam, hogy bemenjen. Ahogy kinyitotta az ajtót, odabenn már villogtak a fények. Hogy őszinte legyek, már azóta enyhe aggodalmat éreztem az egész partival kapcsolatban, mióta tudomást szereztem róla, de gondoltam, nagy lány, tud vigyázni magára, így elhessegettem ezen baljós gondolatokat.

Én magam a legrégebbi barátomhoz voltam hivatalos, így hozzá hajtottam, miután kitettem Szilvit. Leállítottam a kocsit egy fa alatt – legalább valamennyire védve legyen a tűzijátékok lehulló pernyéjétől – és felmentem a lakótelepi lakásba. Belépve halk lounge zene fogadott, nagy rajongója volt cimborám e műfajnak. Besüppedtem az egyik bőr fotelbe, feltettem a lábam a puffra, Robi pedig kitöltött két pohár whiskey-t, és követte a példámat.
- Mi van a cégnél? Bejött az a nagy szerződés, amit mondtál?
- Be, hál’ Istennek. Lesz munkánk bőven, de legalább bérünk is – nevetett, mielőtt kortyolt volna italából – Szilvivel megvagytok?
- Igen, nem is lehetnénk jobban – válaszoltam azzal a hátsó tudattal, hogy de igen, azért lehetnénk jobban.
Még mindig kicsit nyugtalanított az aznap esti meghívása, így gyorsan leöblítettem a maradék whiskey-vel.

A lassan éjszakába forduló este többi része is főleg kellemesen felszínes témák kitárgyalásával telt, mindketten élveztük az édes semmittevést. A tévé némítva ment a háttérben, a képernyő sarkában pergő visszaszámlálóról könnyen nyomon tudtuk követni, mennyi van még hátra az újesztendőig. Amikor végül éjfélt ütött az óra, felállva hallgattuk a Himnuszt, majd utána egy-egy pohár pezsgővel koccintottunk egy jobb év reményére. Bár inkább csak a hagyomány miatt tettük, egyikünk sem igazán rajongott a pezsgőért. Kinyitottam az ablakot, és odahívtam Robit, hallgasson bele a város ünnepébe. A mindenhol egyszerre durranó petárdák, robbanó tűzijátékok folyamatos, halk morajjá olvadtak össze. Talán ez az egy jelenség volt a szilveszterben, amelyet szerettem.

Hajnali 1 felé járhatott, amikor a lenémított telefonom szakaszosan rezegve elkezdett odébb mászni az asztalon. Robi épp a konyhában volt, úgyhogy a mobil után nyúltam. Szilvi száma volt az. Amint megláttam, valamiért elfogott az idegesség, pulzusom megugrott.
- Mondjad, drágám!
De választ nem kaptam. A háttérben lüktetett a zene, ezt tetézte a társaság zaja. Kitűnt ebből egy férfi hangja, amint azt hörgi: „Fú milyen vadmacska vagy, és milyen rohadt szűk a lyukad”. Időm sem volt elszörnyedni a megjegyzés közönségességén, vagy egyáltalán felfogni a szituációt, mert ezt Szilvi hangos nyögése követte. Végigfutott az adrenalin a mellkasomon, a köszönés óta arcomon maradt mosoly görcsszerűen tűnt el. A nyögés újra és újra felhangzott, az a nyögés, amelyről azt hittem, csak én ismerem. „Mélyebbre!” sikította Szilvi, eddig bírtam. Azonnal kinyomtam a telefont, és úgy dobtam el, mintha legalább lángolna. A hitetlen rémülettől tágra nyílt szemmel mozdulatlanul néztem utána egy darabig. Nem hittem el, forgott velem a világ. Megpróbáltam felállni, de megszédültem, és a mellettem lévő kanapéra csuklottam. A parkettán heverő telefon után nyúltam, és a zsebembe tömtem, majd kibotorkáltam a mosdóba, és a kagylóra rogytam; köhögve öklendtem. Utána is még jó pár percig az ülőkére dőlve próbáltam összeszedni magam.
- Mi történt? – nézett be az ajtón Robi, meghallva a hangokat.
Hangja lövésszerűen rázott fel, azonnal felpattantam, és őt majdnem elsodorva kiviharzottam az előszobába.
- Mennem kell – mondtam határozatlanul, miközben kapkodva rángattam magamra a sálat, kabátot.

Nem vártam meg a reakcióját, kiléptem az ajtón, be a liftbe, ki a házból, be a kocsiba. A fejem még mindig kóválygott, lázálomszerűen éltem meg a történéseket. A slusszkulcs műanyagjának hideg tapintása, az autó farának kicsúszása a kereszteződésben, a gyomrom görcse. Nem is tudom, hogy, de már ott voltam a külbelvárosi szórakozóhelynél. Az autó felugratott a járdára, a hűtőrács tompán puffant egy nagy kupac jeges hóba. Lekapcsoltam a fényszórót, de nem teljesen: a helyzetjelző rajta maradt. Nem vettem észre, nem is érdekelt. Becsaptam az ajtót, és most már lángoló dühvel fűtve a bejárat felé rohantam. Miután feltéptem, egy sötét helyiségben találtam magam, mindössze egy kanyargós lépcső vezetett lefelé, ahonnan elnyomott zajok hallatszottak. Minden egyes lépcsőfokkal a zaj nőtt, a zene és a hangok egyre kivehetőbbek lettek. Leérve nagy, asztalokkal és székekkel teli terem tárult elém, melyet szintkülönbségek tagoltak, középen bárpult futott körbe. A villódzó fényektől eltartott pár pillanatig, amíg megláttam, mi is történik. A székek félrehúzva, az asztalok (amelyik még állt) összetolva, és mindenhol ritmikusan mozgó testek. Lassan tudatosult bennem, hogy egy orgia közepén állok. Nem tudtam mozdulni, annyira groteszk volt a hirtelen felismerés. Az üvöltő zenét sikolyok, nyögés, és hörgések szaggatták meg. Hirtelen egy kéz kezdte kibontani az övemet. Lenézve egy fiatal, fekete hajú lányt láttam, csak bugyi és egy kis top volt rajta, ez utóbbi a csupasz melle alá gyűrve. Bódult mozgással próbálta kiszabadítani a farkam; dühösen löktem el, hátraesett.

Elindultam megkeresni Szilvit. Az egyik asztalon egy szőke, telt mellű lány feküdt, lába terpeszben nyúlt a mennyezet felé, szájában és puncijában is egy-egy farok járt, egy másik lány pedig a mellét szopta. A bárpulton két barna hajú csaj csókolózott négykézláb, miközben mindkettejüket épp nyalták ki hátulról. A vállamra akadt egy lámpáról lógó szerpentin, melyet hevesen téptem le magamról. Egy részeg meztelen lány dőlt nekem, de őt is ellöktem, egy srácra hanyatlott, akit egy vörös göndör hajú lány szopott megszállottan. Ekkor láttam meg Szilvit. Az egyik kanapén térdelt fordítva: könyöke a háttámlán, térde a párnázaton. Fekete bugyija két combja közt feszült középtájt. Virágmintás dressze szoknyáját feltűrve egy kigyúrt férfi fogta meztelen csípőjét kétoldalt, és ütemesen tömte belé vaskos falloszát. A lány sikított, nyögött, sóhajtozott, feje delíriumban járt, haja kócosan tapadt izzadt testéhez. A látványtól mozdulni sem tudtam. Végtelen undor és fájdalom öntött el, de mindezek ellenére keményedni kezdett a farkam. Gépiesen mentem egyre közelebb, és közelebb, míg nem ott álltam a páromat kefélő férfi mögött. Hirtelen éktelen haragtól vezérelve vállánál hátrarántottam, és teljes erőből öklömmel arcon ütöttem. Nyilván be volt szívva, mert elesett, és nem is igazán bírt fölkelni. Szilvi homályos tekintettel, zihálva nézett hátra, puncija csupaszon csillogott. Akármennyire ködös is volt a tekintete, amint felismert, a rémülettől elkerekedett a szeme.

- Én… - kezdte, de nem jutott sokkal többre. Taj részeg volt, és még ki tudja, mi. Elfordultam, a dühtől ökölbe szorult kezem. Pár lépést tettem, hogy elsétálok, de aztán visszafordultam. Ekkor már egy hasonlóan illuminált lánnyal csókolózott kábultan. Karjánál fogva talpra rántottam. A combjáról egyre lejjebb csúszó bugyijától ügyetlenül botorkált, de én csak vonszoltam magam után. Odavittem a pulthoz, és felültettem egy bárszékre. Szeme már könnyben úszott, kezével a mellkasomat próbálta simogatni ügyetlenül. Megragadtam a csuklóját, és másik karjával együtt háta mögé fogtam. A méregtől fújtatva mélyen a szemébe néztem. Halványan láttam a megbánás jeleit áttörni az alkohol gőzén, de nem hatott meg. Közben a sliccemet bontogatta, és ki is szabadította a már keményen álló farkam. Több se kellett: másik kezemmel keményen belemarkoltam a fenekébe, és a szék szélére húztam, egyenesen rá a rudamra. A hirtelen behatolástól felsikoltott, feje hátranyaklott. Szélesre széttárt combjai közt egyre gyorsabban jártam ki-be. Szűk kis hüvelye tökéletesen körülvette hímtagom, ahogy minden lökéssel egyre mélyebbre tömtem belé. Azt akartam, hogy tövig beleérjen, hogy átdöfjem, hogy szétszakadjon, hogy fájjon neki. Egyre hevesebben dugtunk, minden ütemre nekiütődött a mögötte lévő bárpultnak.

Eközben végig az arcát néztem, feje félig tudattalanul járt, haja borzoltan szállt ide-oda. Többször próbált előrehajolni, hogy megcsókoljon, de mindahányszor visszalöktem. Közeledett a vég, az érzés egyre erősebb lett. Elengedtem a háta mögé fogott kezeit, mindkét kezemmel megmarkoltam a fenekét, és szorosan magamra húztam. Hatalmas orgazmus öntötte el a testem, nagy adag spermát spricceltem Szilvi puncijába, melyet több ugyanakkora követett. Ő a pólómat szorította, és hátraszegett fejjel sikítozva adta át magát a gyönyörnek. Egy pillanatig még szűk lyukában hagytam a farkam, majd kihúztam, és anélkül, hogy egyetlen pillantást is vetettem volna rá, felhúztam a nadrágom, becsatoltam az övem, és kisétáltam az épületből. Fel a felszínre, ki az utcára, be a kocsiba. A frissen átélt sokktól és az orgazmustól sokkal józanabb voltam. Érzelmek nélkül, gépiesen hajtottam haza, a ház előtt újból megpadkáztam a kocsit, az egyik dísztárcsa pörögve repült a távoli veranda lépcsőjére. Már a lépcsőn tartottam felfelé a hálószobába, amikor a telefonom rezegni kezdett a zsebemben. Úgy megmarkoltam, hogy majdnem összeroppant, és a szemközti emeleti falhoz vágtam. Elhallgatott. Ez után már csak arra emlékeztem, hogy bezuhantam az ágyba cipőstül, mindenestül.

A másnap délelőtti napsütésben csillogott a hó az ablakpárkányon. Üveges tekintettel bámultam ki a kertbe a nappaliból az egyik fotelbe süppedve, kezemben egy bögre tea gőzölgött. Hallottam, ahogy a hátam mögött a bejárati ajtó lassan nyílik, majd csukódik. Puha léptek közelítettek lassan a szőnyegen. Letettem a teát a fotel karfájára, és megfordultam. Szilvi állt ott, egyik kezében egy fél pár magassarkúval, kócosan, szakadt ruhával. Csendben néztem, vártam, mit mond.
- Ne haragudj, drágám – kezdte remegő hangon – nem tudom, mi történt tegnap, túl sokat ittam, aztán olyan gyorsan történt minden… És én nem vagyok ilyen, hisz tudod…
És még folytatta. De én nem hallottam mást, csak közhelyeket, egyik sekélyes magyarázkodást a másik után. Érzelemmentes arccal hallgattam végig, majd amikor könnyel teli szemmel várta a megbocsátásom, kortyoltam egyet a teából. Engedtem, hogy a forró ital átjárja a torkom. Lenyeltem, majd teljes nyugalommal egyetlen szót ejtettem ki:
- Gyűlöllek.

Felálltam, és lassan elsétáltam mellette. Kisétáltam a házból, és kisétáltam az életéből.