2011.
Az egész héten banzáj volt az iskolában, nem csak a kollégistáknak. Rendhagyó, rövidített órák és hosszú szünetek voltak, ahol a lényeg abban volt, hogy a végzősök szívatják a kezdősöket. Panni tanárnő is ott volt a tanárok soraiban; mivel ez még csak az első éve volt, nem kapott osztályt, de azért mosolygott a kölykökön. Én meg alig bírtam levenni róla a szemem.
Nem változott olyan sokat, nem lett belőle bombázó, vagy feltűnő szépség, de azok az emlékek, amik hozzá fűztek… lényegében nem győztem rejtegetni kemény erekciómat mindenki elől. Október volt, az idő napos, de nem olyan dög meleg; Panni egy vékony, barackszínű selyemblúzt viselt, hozzá illő, térdig érő szoknyával, fekete harisnyával. Lapockáig érő haját egy elegáns hajpánttal fogta hátra, de néhány rövidebb tincs így is homlokába lógott. Valamennyire megszépült a korral, főleg a szebb bőre, na és persze az tűnt fel, hogy mellei kereken rejlettek a blúz alatt; bár gondolom, most vett fel melltartót.
Ha csak visszagondoltam azokra a kis rózsaszín mellbimbókra, máris úgy folyni kezdett a nyálam, akár valami kutyának.
Rendesen beépült a többi tanár közé, én abban az évben csak két osztályban tanítottam, ő hatban. Kissé szétszórtnak tűnt, az íróasztalán mindig nagy volt a papírhegy, és sokszor leejtette a dolgait, amiket aztán elpirulva szedett össze. Nem egyszer segítettem neki, persze azt remélve, hogy majd belátást nyerhetek kicsit a blúzába, de ez sehogy sem sikerült.
Még mindig nem mutogatta magát, akárcsak tizenéves gimnazistaként. Kedves, visszafogott fiatal nő volt, aki rendesen végezte a feladatait, de annyira nem volt benne az iskola dolgaiban; nem szervezkedett, de a fontosabb eseményeken szívesen vett részt.
Mivel gondoltam, hogy huszonhárom évesen már csak átesett egy-két dolgon, az első napokban megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy megpróbálok kikezdeni nála. Egyszer-kétszer el is kezdtem ennek a megvalósítását; rettenetesen félénk volt, én meg eleinte nem tudtam mit kezdeni ezzel. Sosem vette fel a szemkontaktust, sosem értette a célzásaimat, vagy legalábbis úgy tett, mint aki nem érti őket.
Bár, szerintem tényleg nem értette őket. Ahogy néztem a sportpálya másik végéből, ismét rám tört egy francos erekció, azt se tudtam, mit csináljak magammal. Végül úgy döntöttem, ez már így nem mehet tovább; nekem kell ez a nő, szeretkezni akarok vele, a rohadt életbe is, és ha már elmúlt az évekkel ezelőtti vonzódása, mindennel azon leszek, hogy ezt újból felélesszem.
Átsétáltam a sportpályán, ahol a végzős B-sek szívatták a kezdős B-seket, egyenesen Panni mellé, aki fel-felkacagva nézte a kölyköket. Pont úgy álltam oda, mintha már alig férnék el, és felkarom érintette a vállát; amint ezt ő észrevette, felnézett rám, és kicsit elpirult, hogy olyan nagyon közel vagyok hozzá. De ő elég gyakran pirult el, szóval ezt nem vettem jelnek.
- Szia, Ádám – köszönt mosolyogva.
- Szia. Nagy gyökérségeket találtak ki a kis klónok, mi?
- Van fantáziájuk, az biztos. De igazából nem sokat fejlődött a repertoár, a gyantázós és pelenkás sztorit már mi is elsütöttük, emlékszel?
- Ezek már ősrégi klasszikusok. Újakat kellene bevezetni. Lehetne olyasmi is, ahol az újonc tanárokat szívatjuk meg egy kicsit – viccelődve megfogtam vékony derekát, és átugrottam a másik oldalára. Ő csak nevetett, és összefonta maga előtt karjait; akarva, akaratlanul, de még a blúzon át is látszott, ahogy összenyomta melleit.
- Képes lennél engem is úgy kínozni, mint ezeket a szerencsétlen kilencedikeseket a kegyetlen végzősök?
- Á, elnézőbb lennék. Bár a tojásos feladatban megnéznélek. Biztos ügyesen eljátszogatnál azokkal a tojásokkal.
Zavartan ismét nevetni kezdett, és láttam, hogy egészen kipirul; ebből fogtam, hogy biztosan érti a célzást. Ismét közel álltam mellé, annyira, hogy megéreztem, ahogy egész testében megremeg egy pillanatra.
- És milyen ott tanítani, ahol valaha téged tanítottak?
- Egész jó. Nincs sok gond a gyerekekkel, ez egy rendes iskola.
- A ti osztályotokban kész gyötrelem volt tanítani.
- Azért ne túlozz – mosolyogva felnézett rám, mire közelebb hajoltam az arcához, de erre persze azonnal lesütötte a szemeit. – Annyira nem voltunk rosszak.
- Te nem is. Olyan kis csöndes voltál, és ha tudtál valamit, alig mertél jelentkezni.
- Sokkal több dolgot tudtam, mint amit mondtam, csak nem voltam biztos az igazamban.
- Egészen olyan voltál, mint egy gyámoltalan őzike.
Panni csak mosolygott, és elfordította arcát, mire szemeim megakadtak vékony, fehér hattyúnyakán. Két pillanatra lehunytam a szemem, és mélyen belélegeztem az illatát; finom, friss volt. Imádtam.
- Te is koleszos voltál, ugye? – kérdeztem.
- Igen. Innen majdnem száz kilométerre laktam az anyukámnál.
- Az igen. Tudod én is világ életemben kollégista voltam, talán csak általánosban nem.
- Akkor egy cipőben járunk. De annyiban biztos jó, hogy hamar önállóságot tanulhattunk.
Hirtelen nagyot nevetett Panni, az egész tömeggel, én meg értetlenül néztem a pályára, hogy mi történt. Az egyik B-s elsős arca tele volt csoki sziruppal. Én is elmosolyodtam, majd mikor a nevetés elült, visszanéztem Pannira.
- Melyik osztállyal lesz a következő órád?
- Most pont lyukasom lesz.
- Nekem meg ma csak elsőm volt, meg hatodikom lesz.
- Hűha, jó kis párosítás.
- Na igen. Szünet után meghívhatlak valamire a büfében?
Panni meglepve nézett fel rám, ismét elpirult kicsit, de aztán elmosolyodott, és bólintott.
- Persze.
- Úgyis nagy a hőség, jót tesz a frissítő.
Panni mosolyogva bólintott, aztán a szívatás után azonnal a büfébe mentünk, vettem két jeges teát, és az udvaron, az árnyékban sétálgatva ittuk meg, közben beszélgettünk. Próbáltam ismerkedősre venni a figurát, kérdezgettem az egyetemi éveiről, meg minden, bár igazából azt akartam leginkább kideríteni, hogy most tulajdonképpen tartozik-e valakihez, vagy egyedülálló.
- Még mindig vidékről jársz be tanítani? – kérdezte egyszer.
- Igen, ez tűnt a legjobb megoldásnak, az út a városba nem valami hosszú, és gyakran járnak buszok. És te?
- Én itt bérlek a városban egy kis lakást.
- Egyedül bérled?
- Igen, gondolkodtam valami lakótárson, fel is adtam egy hirdetést, de még nem nagyon jelentkezett senki. Közben én is nézem a hirdetéseket, hátha találok valamit.
- Én pedig mintha úgy hallottam volna, hogy a barátod lakásában laksz.
- Ezt ki mondta? Nincs is barátom.
- Már nem emlékszem… igazán? Azt hittem, az egyetemen összejöttél az egyik proffal, valahogy kinéztem volna belőled.
- Ugyan már… - zavartan elnevette magát. – Nem, az egyetemi tanáraim többnyire nagyon idős, illetve nős férfiak voltak, még esély se lett volna rá.
- De azért gondolom, volt egy-két szerelmi ügyed.
Panni egészen elpirult, és nagyot kortyolt a teájából. Komolyan mondom, ennél a pirulós-szemérmességnél édesebbet még sosem láttam.
- Nem nagyon volt rá időm.
- Hogyhogy? Semmi szenvedélyes románc, nyári kaland?
- Ez nem igazán az én műfajom. Az a kevés fiú, akikkel randizgattam, valahogy… talán túl válogatós voltam.
- Nem feleltek meg?
- Tudod, én nem mennék bele egy futó kalandba.
- Megértem.
- Ezért mindig olyan férfit képzeltem el magam mellé, aki tényleg felelősségteljes és komolyan gondol. Azok a fiúk… talán pár hétig vagy hónapig gondoltak volna komolyan. De én ennél kicsit többet szeretnék.
- Ez aranyos.
- Miért? – értetlen mosollyal nézett fel rám, én meg megálltam egy nagy fa árnyékánál.
- Hogy ilyen fiatal vagy, mégis csak komoly dologba mennél bele. Bár, bevallom, kicsit ijesztő is – nevettem.
Panni ajkába harapva nézett le, és fél kézzel a fának támaszkodott.
- Mindegy. Én mindig is furcsa voltam.
- Emlékszem. Nagyon csöndes voltál, sokszor csak a könyveidet bújtad.
- Szeretem az irodalmat, ez tény. Magyartanár is lettem.
- Az is feltűnt, hogy a koleszos bulikba sosem jöttél el.
Direkt vetettem fel ezt a témát, hogy lássam, milyen hatással lesz rá; jött a várt pirulás, sőt, a haja tövéig elvörösödött. Ő csak álomnak hiszi az egészet, de azért emlékszik rá.
- Nem vagyok valami nagy bulizós.
- Talán csak egyszer láttalak.
- Igen? – kicsit elfordult tőlem, és arcát a teás poharába rejtette.
- Igen. Nagyon furcsa voltál, gondolom, ott rúghattál be életedben először.
- Igen… rémlik, mintha egyszer leitattak volna a lányok.
- Nagyon leitathattak.
- Miért?
- Még hozzám is odajöttél.
- Ó…
- Alig álltál meg a lábadon. Egy nagydarab csaj el is lökött, úgy kellett elkapjalak.
- Igazán?
- Motyogtál nekem valamit, amit a részegségedre fogtam. Kivittelek az ebédlőből, aztán… aztán gondoskodtam rólad.
Direkt jelentőségteljes hangsúllyal ejtettem ki a számon a szavakat, mire Panni tágra nyílt szemekkel nézett rám. Láttam, hogy mellkasa sokkal szaporábban emelkedik, és nem tudja mire vélni a helyzetet. Szinte hallottam magamban a vacillálását; ez most miről beszél? Az csak egy álom volt… vagy nem?
Csöndben néztem le rá, halvány mosollyal. Ő pár másodperc múlva sűrűn pislogni kezdett, és teljes zavartsággal nézett oldalra.
- Ezt hogy érted?
- Visszavittelek a lánykoleszba.
- Ó… - szemét lehunyta egy pillanatra és felsóhajtott - köszönöm. Ez azt hiszem kiesett.
- Nem csoda, töményen be voltál nyomva – nevettem.
- Életemben először és utoljára. Iszonyatosan éreztem magam. Akkor megfogadtam, hogy soha többet nem nyúlok alkoholhoz, és ezt be is tartottam.
Ami az alkoholról tett ígéretét illeti, sikeresen megszegte. Az után a nap után többször is elhívtam Pannit, mentünk moziba, kajálni, mindenféle helyre, rendesen megismertük egymást, és csak még jobban elfogott a bizonyosság, hogy nála édesebb lányt még nem ismertem soha életemben.
Bár, furcsának is nevezhetjük, hogy olyan jó kislányos életet élt, de nekem végtelenül bejött. Addig tényleg távol tartotta magát az alkoholtól, minden káros cucctól, egy rendes kis lakásban lakott, szerette a filmeket, a könyveket, a jó zenét, kedves volt, mosolygós, de úgy tűnt, rettenetesen magányos. Volt néhány barátnője, akik közel laktak a városhoz, velük heti rendszerességgel találkozott, de egyébként egyedül töltötte a szabadidejét; illetve azelőtt, hogy én mindenféle helyre magammal vittem.
Panni mindig édesen tartózkodó volt, hetekig egészen csak baráti viszony volt köztünk. Én persze ebbe majdnem belerokkantam, de megtanultam, hogy lehet elrejteni az álló rudat, minden lehetséges helyzetben. Nem nevezném frigidnek, ahogy viselkedett, inkább csak végtelenül félénknek. Ezt egyszerre szerettem és gyűlöltem is benne.
Elvittem néhány buliba is, a haverjaimmal mentünk, koncertekre is, és néha kis kocsmákba ültünk be, csak szimplán beszélgetni. Szerettem vele beszélgetni, mindig volt témánk, és tényleg megtaláltuk a közös hangot. Értelmes, humoros nő volt, ráadásul sokszor az ízlésünk is megegyezett. Ha moziba mentünk például, mindig ugyan arra a filmre akartunk beülni.
Megismerkedtünk, sok mindent megtudtunk egymásról, ő elárult nekem olyan dolgokat is az életéről, amiket saját bevallása szerint eddig még senkinek nem tudott elmondani. Hálás voltam érte, hogy bennem így megbízik, sokat jelentett számomra, és ezzel együtt örültem, hogy tudok sok fájdalmas emlékéről is, mert így tudatosan törekedhetek rá, hogy ezeket eltompítsam sok széppel. A múlton már nem tudtam változtatni, de a jelenen és a jövőn igen, és szándékomban is állt.
Beköszöntött a tél, eljött a kéthetes szünet, és én rávettem Pannit, hogy Szilveszterkor rúgjunk ki a hámból. Megígértem, hogy nagyon fogok rá vigyázni, és ő pirulva belement.
Eleinte csak egy kis pezsgőt ivott, ahogy én is, és hamar nagyon jó lett a hangulat. Egy kis kocsmában voltunk, ahol bulit tartottak, nagy volt a tömeg, szólt a zene, Panni pedig folyton mosolygott, én meg mindig a közelében voltam, rengeteget táncoltunk, pedig azelőtt ő nem nagyon szerette ropni. Annyira belefeledkezett a jó hangulatba, hogy még több pezsgőhöz nyúlt, én pedig direkt türtőztettem magam, hogy betartsam ígéretemet, és tényleg „megvédjem”. Ami azt illeti, hálás feladat volt, mert tánc közben hozzám simult, és mivel már rendesen be volt csiccsentve, nem féltem, hogy megérzi erekciómat. Talán megérezte, de nem törődött vele.
Jó pár pohár pezsgőn túl volt, mikor közeledtünk az éjfélhez, és szokás szerint elaludtak a fények, mikor jött a visszaszámlálás; Panni az ötöt sem tudta megvárni, éreztem, hogy duzzadt kis ajkacskái az enyéimre tapadnak, és lázasan csókolni kezd. Teljesen hozzám préselte magát, éppen, mint évekkel ezelőtt az ebédlő előtt, és csókolt ugyanolyan édes lágysággal, mégis hevesen, szenvedélyesen.
Azt hittem, ott helyben elmegyek, úgy dörgölőzött hozzám.
De sikerült visszatartanom magam, és mikor ismét felgyúltak a fények, minden bizonnyal izgalomtól elhomályosult tekintettel nézhettem le rá, ő meg csak elnyílt ajkakkal nézett fel a szemeimbe. Szaporán lélegzett, a kis szíve csak úgy zakatolt, talán egy ütemben az én erekcióm lüktetésével, nekem pedig kellett, rögtön kellett.
Karon ragadtam és valahogy kivergődtünk a tömegből, ami újra nyomta teljes erővel a táncot. Féltem tőle, hogy ha kivinném a friss levegőre, még elpárologna a vágyakozása, ezért szégyenszemre először az jutott eszembe, hogy egyszerűen a klotyóba veszem utunkat, de rájöttem, hogy ennyire mégse vagyok igénytelen, és Panni is végtelenszer többet érdemel. Csak hát sietni kellett.
- Messze van a lakásod? – kérdeztem a füléhez hajolva, blúza alatt simogatva lapos hasát, egyre feljebb haladva.
- Három sarokra.
Tökéletes. A kocsma előtt egy csomó taxi volt, gondoltak ez efféle ügyekre az ügyes sofőrök; az elsőbe beültettem Pannit, majd egy perc alatt megérkeztünk ahhoz a háztömbhöz, ahova érkeznünk kellett. Gyors kifizettem a sofőrt, még vagy egy ezres borravalót is kapott, mert nem vártam meg, hogy még ott nekiállja számolgatni a visszajárót. Nem, mintha ilyen jól menne a szekér, de tényleg nem akartam, hogy Panniból egy csepp vágy is elszivárogjon.
Már szinte éreztem a nedves kis punciját, ami ugyanúgy várt rám, mint ahogy annak idején otthagytam. Ha tudom, hogy ez lesz, már ott a magamévá teszem.
Panni kis teste remegett a vágytól, valami hihetetlen volt számomra, hogy egy ilyen félénk lány ennyire fel tud izgulni. Egyfolytában a nevemet ismételgette, és ajkaival az ajkaimat kereste, nyögdécselt, és a kabátomba markolt.
Már én is alig álltam a lábamon, gyorsan fellifteztünk a negyedikre, a liftben meg lehámoztuk egymásról a kabátot, én meg Panniról félig a blúzát is. Valahogy bejutottunk a lakásába, ami tényleg nagyon kicsi volt, egy kis előszobából nyílt négy ajtó; az elsőbe belestem, az egy miniatűr konyha volt, szembe vele ott volt a háló. Felkaptam Pannit, bevittem, és a kanapéra fektettem, ami széthúzható ágynak tűnt, de a fene se foglalkozott akkor a hellyel.
A kanapé mellett egy kisasztalon volt egy kislámpa, azt felkattintottam, ami félhomályt teremtett a hálóban. Felé emelkedtem, és ő ismét könnyes szemekkel nézett fel rám, mint évekkel ezelőtt; ezek örömkönnyek voltak, tudtam jól.
Lábai közé nyúltam, de rájöttem, hogy farmert visel, így próbáltam lehúzni a sliccét, de az beragadt. Ő is odanyúlt, és türelmetlenül próbálta lehúzni, közben meg-megcsókolt, és fél kézzel az én sliccemhez nyúlt, amit pár pillanat alatt lehúzott, és éreztem, amint vékony ujjacskái érintik erekciómat. Abban a pillanatban felnyögtem, szinte felordítottam, már elmondhatatlanul vágytam erre. Csípőmmel ösztönösen a lány felé löktem, mintha már benne lennék, ő pedig benyúlt az alsómba, és sóhajtozva tapintotta ki férfiasságomat.
Akkor eszembe jutott, hogy talán még soha nem is csinált ilyet.
- Fogtál már valaha a kezedbe? – kérdeztem az izgalomtól rekedt hangon.
Panni csak nyögött és ingatta a fejét, de már simogatta a férfiasságomat, én pedig zihálni kezdtem, mert éreztem, hogy nem bírom sokáig. Túl sokáig tartottam vissza, túl régóta vágytam már erre, éppen csak rázárta ujjacskáit férfiasságomra, és párat húzott rajta, egy nagy ordítással el is mentem.
Apró színes pontocskák jelentek meg előttem, iszonyatosan nagyot élveztem, és mintha – bár erre nem emlékszem pontosan – közben Panni nevét kiáltottam volna. Mikor elmúlt a gyönyör, arra eszméltem, hogy Panni kis testén fetrengek a teljes súlyommal, és attól félve, még összetöröm ezt az édes kis angyalt ott alattam, fel akartam kelni, de Panni kézzel-lábbal magához ölelt, nem hagyta, hogy moccanjak.
Egészen új érzés volt ez a fajta ragaszkodás. Bár, máskor is előfordult, hogy a nő, akire épp rádőltem a csúcs után, még magához ölelt egy ideig, és hagyta, hogy kinyomjam belőle a szuszt, de a kis Panni ezzel csak még több édes érzelmet hozott ki belőlem. Nem emlékszem már milyen volt, mikor kamasz koromban, vagy a húszas éveim elején végre megkaptam azt a lányt, akire már régóta vágytam, de annyi biztos, hogy ez az utóérzés minden eddiginél édesebb és intenzívebb volt. És nem csak az utóérzés; a büdös életben nem élveztem még ekkorát.
Arcomat Panni illatos hajába temettem, majd oldalra fordítottam fejem, és beszívtam nyakánál bőre illatát. Egy perc múlva úgy döntöttem, jó lenne életben hagyni szegény kicsikét alattam, ezért felemelkedtem, Panni pedig kábultan nézett fel rám, olyan édes mosollyal, amitől csak még hevesebben kezdett verni a szívem. A franc se tudja, talán utolért engem is ez a nyálgép szerelem dolog, vagy a végzet, vagy agyfaszt kaptam, de ott úgy éreztem, hogy soha nem fogom elengedni ezt az édes lányt.
Panni a könyökeire támaszkodott, és lenéztünk, mikor észrevettem, hogy telespricceltem szegényt, mindene olyan lett, ő pedig csak sűrűn pislogva kente el csupasz hasán, amiről már felhajtottam blúzát. Panni elmosolyodott, aztán feljebb emelkedett, hogy a maga őrjítő, lassú lágyságával megcsókoljon, egészen olyan volt, mintha már ő is kielégült volna. Pedig tudtam ám, hogy ez még hátravan, és örömmel tekintettem elébe.
- Most pedig te jössz – suttogtam a fülébe.
Ismét a sliccéhez nyúltam, hogy most már lerángassam azt a zipzárt, ha nem enged tovább, de ő megállított, és nedves kezével felnyúlt, hogy megdörzsölje szemét, de időben észhez kapott, és kezet cserélt. Felült, én pedig előtte térdeltem, pár pillanatig ő csak csöndesen nézett magára, felemelte az ondós kezét, és mintha el is pirult volna.
A férfiasságom pedig ismét kezdett keményedni.
- Istenem, Ádám… jobb lenne, ha most itt abbahagynánk.
- Szeretnélek én is kielégíteni téged – mondtam mosolyogva, és megcsókoltam az arcát.
- Ó… ez nem egy jó ötlet. Erre még nem vagyok felkészülve.
- Fogadni mernék, hogy az édes kis puncid éppen olyan nedves, mint évekkel ezelőtt.
- Nem erről van szó, csak tudod… mi?
- Igen?
- Hogyhogy évekkel ezelőtt?
Rájöttem, hogy elszóltam magam, de csak elmosolyodtam és megcsókoltam a rózsaszín ajkacskákat. Leültem rendesen, és ölembe húztam Pannit, aki nedves kezét férfiasságomra hajtotta, ami már szinte ismét kőkeményen meredt az égnek.
- Emlékszel arra az ominózus kolibulira, amin részt vettél?
- Istenem…
- És emlékszel arra az… álomra?
- Ádám…
- Nos, az nem álom volt.
Ismét nagyon szaporán vette a levegőt, és belemarkolt a pulcsimba. Szemei tágra nyíltak, és pillanatokig meg sem szólalt.
- Nem mondod komolyan, hogy te a valóságban is…
- De bizony. Türtőztetnem kellett volna magamat, de teljesen elvetted az eszemet.
Panni teljesen elvörösödve hajtotta arcát a vállamra, és picire összekuporodott rajtam, én pedig széles mosollyal öleltem magamhoz.
- Na, mit szólsz hozzá?
- Én egészen eddig tényleg azt hittem, hogy csak álmodtam. Életem leggyönyörűbb álmának hittem.
- Látod, a valóság néha még az álmoknál is szebb.
Talán ettől a tőlem távol állóan nyálas mondat miatt, de Panni könnyes szemekkel emelkedett fel, és hozzám préselődve hosszan megcsókolt, átölelte a nyakamat. Éreztem, ahogy édes teste reszket, és tudtam, hogy puncija már forrón és nedvesen vár rám, ezért oda is nyúltam, de megfogta a kezem.
- Ne. Tényleg nem vagyok felkészülve.
- Ugyan már, kicsikém. Legalább azt engedd meg, hogy ismét megkóstoljalak.
- Nem – Panni elpirulva sütötte le a szemeit. – Tudod, nem készültem elő erre.
- Hogyhogy nem készültél elő? Mire?
- Semmire. Nem vagyok kész… odalent.
Talán teljesen sötétnek nézett, de nem értettem mire gondol.
- Talán megvan?
- Nem, nem az…
- Nem szedsz pirulát? Van nálam óvszer…
- Nem szőrtelenítettem – mondta ki végül, kipirult arccal, oldalra nézve.
Felvontam a szemöldököm. Már megint ez. Nem egyszer ez akadályozta meg, hogy összejöjjön egy jó este. És ez a legjobb este lett volna. És lesz is, határoztam el magamban.
- Mikor tizenhét voltál, akkor sem szőrtelenítettél, és nekem elhiheted, mégis élmény volt.
Zavartan nézett a szemeimbe, majd nekem dőlt, a vállamra döntött arccal kérdezte;
- Szóval ez neked nem probléma?
- A legkisebb mértékben sem.
- De ez hogy lehet?
- Úgy, hogy ügyes vagyok. A lényeg így is, úgy is csupasz, kicsikém, ráadásul minden reményem szerint forró és nedves, éppen úgy, ahogy szeretem.
Panni megremegett, és szorosabban ölelt magához.
- Én még sosem szőrtelenítettem ott. Még nem kellett… és azt hittem, hogy az első alkalom majd meg lesz szervezve, és lesz időm mindenre előtte.
- Ez jó nagy hülyeség, már megbocsáss – nevettem el magam. – Megszervezve? Ez kissé gyermeteg gondolat. Vagy inkább szűzies. Bár, ha az esetedet nézem… azt hiszem, értem.
Az arcát simogatva néztem kis mosolyát, azt hiszem, nagyon megnyugtattam azzal, hogy nekem nem probléma, hogy épp nem tökéletesen csupasz, akár egy csecsemő.
De még így is vonakodott.
- De azért majd szeretnéd ugye, hogy leszedessem?
- Nekem teljesen mindegy, én akkor is szívesen kóstolgatlak, de akkor is, ha minden így marad.
- Mi lenne, ha kísérletezgetnénk? És ami a legjobban tetszik majd, az marad.
Hoppá, ez eléggé jövőbe tekintős mondat volt. De nem zavart, a témát tökéletesen megtalálta ez a kis édes. Ráadásul úgy voltam vele, hogy nem is futó kalandnak akarom én a kis Pannimat. Elvégre elég hülyeség lett volna ezt egy munkatárssal csinálni, aki kijelentette, hogy neki csak tartós kapcsolat kell. Ráadásul nem volt szokásom átverni, kihasználni nőket. Még akkor sem, ha sok haverom konkrétan gyökérként kezelt olykor emiatt. Ez van, én jó fiú vagyok.
- Szeretek kísérletezni. De nem engedlek el idegen emberkéhez, aki nyúlkálna neked ott.
- Magamnak viszont csak elrontanám.
- Akkor majd segítek.
Elnevette magát, de mikor látta, hogy komolyan gondolom, felvonta szemöldökét.
- Komolyan mondod?
- Hidd el, ha punciról és környékéről van szó, halálosan komoly vagyok.
Elpirulva elmosolyodott, és miután lesütötte a szemét, felemelkedett, hogy megcsókoljon.
- Főleg, ha a te puncidról.
Panni édesen felnyögött, és lágyan ajkaimra tapadt, nyalogatott és szopogatott, amivel kiverte a biztosítékot. Túlvilágian lágy volt az egész, nem tudott volna kevésbé édesen megérinteni, egyszerűen kivoltam már tőle.
De nem akartam másodjára is olyan hamar elmenni, még azt hinné a végén, hogy nem is bírom tovább. Gyorsan kigomboltam a blúzát, és a földre dobtam, aztán észrevettem, hogy a kis édes bizony cici-emelős melltartót vett fel. De akkor meg mi a fenének rejtette el?
Két fehér halma gömbölyűen látszódott ki a fekete csipke alól, nekem meg összefutott a számban a nyál.
Gyorsan feltérdelt, és lehúzta magáról nadrágját, aztán már csak bugyiban-melltartóban ült ott az ölemben, én pedig tátott szájjal néztem végig a testén. Alig változott gimis kora óta. Mellei kicsit megnőttek, még gyönyörűbbek lettek, feszes combjai még mindig olyan markolnivalók voltak, nem olyan pálcika-vékonyak, és ahogy kezeimet popsijára tettem, mielőtt lecsücsült volna, éreztem, hogy azok is meseszépek. Puhák, mégis feszesek.
Szaporán vette a levegőt, és lesütötte a szemeit, míg én kedvemre kibámészkodtam magam. Rájöttem, hogy bizony túl jó nő hozzám képest, és minden bizonnyal marha nagy önbizalomhiánnyal rendelkezik, ha ebből a gyönyörű testből soha nem mutat meg többet, mint amennyit ugye megmutat. Baromi szerencsésnek éreztem magam.
Nagy tenyereim csak úgy siklottak kis fehér testén, mindenütt megsimogattam, és a nyakához hajoltam, hogy ott csókolgassam össze-vissza. Imádnivaló volt az illata. Vékony karjaival átölelte a nyakamat, és feltérdelt, hogy kis puncijával meredező erekciómhoz dörgölőzzön, de ugye még köztünk volt az a nyamvadt kis fekete bugyi. Ahogy dörgölőzött, felnyögött, és éreztem, hogy egyre csak remeg ott a karjaim közt, mintha már nem bírna sokáig magával.
Legszívesebben letéptem volna róla az alsóneműt, hirtelen belévágtam volna a férfiasságom, és egész éjszaka csak döngettem volna. Már elképzeltem, ahogy sikongat és nyögdécsel alattam, meg vonaglik azzal a formás, fehér testével. Magam alá akartam gyűrni és a magamévá tenni; de tudtam, hogy most nem lehetek túl heves és mohó, hiszen még érintetlen ez a kis édes, óvatosnak és extra-gyengédnek kell lennem.
Hátradöntötte a fejét, mire én kikapcsoltam a melltartóját, és ő a kezeit felemelve levette magáról, majd eldobta. Farkasszemet néztem két gyönyörű, hófehér cicivel, rajtuk rózsaszín mellbimbókkal. Ordítottam volna gyönyörűségemben.
Először közéjük temettem arcomat, és beszívtam Panni illatát, ő pedig a nevemet nyöszörögve ölelte át a nyakamat. Szaporán nyalogatni kezdtem, gyorsan rákaptam az egyik mellbimbójára, és bizonyos időközönként az egyikről áttértem a másikra. Közben Panni lehámozta rólam a pulcsit meg a pólót, és elkezdtem lerúgni magamról a nadrágot, amit végül közösen tornáztunk le rólam, a lábainkkal. Nem biztos, hogy még egyszer összejönne, de ott igencsak ügyesek voltunk.
Én folyamatosan Panni finom melleivel voltam elfoglalva, ő pedig egyre jobban remegett, nyögdécselt és éreztem kis ujjait a hátamról a tarkómra siklani, majd vissza, amitől meg egyfolytában meg kellett borzongnom.
Soha semmi nem izgatott még fel ennyire, mint ennek a lánynak a lágysága. Finom volt és gyöngéd, úgy remegett, hogy el sem tudta volna titkolni, mennyire tombol benne a kéj. Hihetetlen látvány volt az a kis édes szűz a karjaim között, ahogy szinte eszét vesztve dörgölőzik hozzám és ringatja a csípőjét, egyenesen a férfiasságom felé. Olyan volt, mintha Pannit teljes egészében nekem teremtették volna.
És én igényt tartottam rá, nagyon is.
Lehúztam gyors az alsómat, róla pedig azt a kis fekete bugyit, majd finoman végigfektettem a kanapén. Remegett, és magához ölelt, tudtam jól, hogy épp annyira akar engem, mint én őt, ami pedig marha nagy szó. Az egyik lábát egészen a kanapétámlának döntötte, míg másikat a derekamra fonta, nekem meg mindenemet meg kellett feszítenem.
Édes volt, fehér, nyöszörgött, és nagyon-nagyon be volt gerjedve. Szinte megőrültem ott felette, az egész hihetetlennek látszott. Annak idején nem tehettem magamévá, józannak kellett lennem, de most… most már az enyém. Csak az enyém.
Kitapintottam nedves kis szemérmét, és a csók közben éreztem, hogy elmosolyodik. Szépen simogattam egy kicsit, ismét felfedeztem azt, ami egyszer már az enyém lehetett volna. Olyan puha, olyan bársonyos, nedves lágyságot, mint Panni kis puncija…
Kőkemény férfiasságomat felé irányítottam, de előtte még mindenképpen az ujjammal akartam beléhatolni.
Soha olyan szűkös járatot… már egyetlen ujjamat teljesen körbeölelte! Ordítottam volna legszívesebben a gondolatra, hogy ez a puha, nedves, forró, szűk járat pár másodperc múlva a férfiasságomat fogja befogadni.
Csak nem számoltam azzal a ténnyel, hogy ez mocskosul fog fájni Panninak.
Akkor eszméltem, mikor az én kicsikém egy hatalmasat sikoltott. Talán kicsit túl gyors voltam, mert teljesen elment az eszem tőle, és nem figyeltem oda eléggé… nem győztem szidni magam érte. Szerencsére Panni nem kezdett el hosszan sikoltozni, ütlegelni és nem akart elhúzódni tőlem – pedig ezt a reakciót vártam tőle.
Nem, a karjaimba markolt, és oldalra fordítva fejét, a kanapéba nyomta az arcát, hogy elviselje a fájdalmat. Nagyon be volt gerjedve, az igaz, csakhogy nagyon szűk is volt, ez valahogy a testalkatához járt, vagy mit tudom én. Meg persze szűz volt. Én meg egy barom. Csak azt tudtam, hogy nem akartam, hogy fájjon neki. Örömet akartam okozni neki, azt akartam, hogy megint gyönyörében, ne fájdalmában remegjen, és élvezze a szeretkezést. Csak szép dolgot akartam neki adni, és rohadtul fájt, hogy most ennyire szenved.
- Nyugodj meg – suttogtam a fülébe -, lazíts. Próbáld elengedni magad.
- Annyira fáj…
- Mindjárt elmúlik. Ez jól esik?
Lehajoltam, és bekaptam az egyik mellbimbóját, szaporán nyalogatni kezdtem. Már észrevettem, hogy itt nagyon érzékeny kis részére tapintok, és ez most is bejött. Jó hosszan elidőztem a két rózsaszín mellbimbón, ő pedig lassan végre elernyedt, nem szorította úgy magát. Mikor felsóhajtott, felhúzódtam és láttam, hogy mosolyog. Átölelt a nyakamnál, én pedig valami lehetetlen lassúsággal elkezdtem mozogni.
Alsóajkába harapott, és ekkor jöttem rá, hogy eddig még nem is hatoltam belé teljesen. Nagyon lassan, még jobban belényomtam férfiasságom, de aztán kijöttem, és ismét be, majd ki, minden egyes lökéssel próbáltam kicsit beljebb hatolni. Teljesen elvonatkoztattam a ténytől, hogy Panniban mozgok, a nedves puncijában, próbáltam magamban azt mondogatni monotonon, hogy „ki-be, ki-be”, és közben nem az élvezetre, hanem az óvatosságra koncentrálni. Ráadásul közben fél kézzel a mellbimbóit cirógattam, a másikkal támaszkodnom kellett. Elég sokáig csinálhattam ezt, azt hiszem.
- Ez jó – suttogta. – Ez már jó, Ádám.
Végre!
- Akkor most tárd szélesebbre a lábaidat, angyalom, rendben van?
Éreztem, hogy a nyakamat simogatja, miközben megteszi, amire kértem. Szépen szélesre tárta
a combjait, és a derekamra fonta a lábait. Lenyúltam, hogy most már csiklóját is ingereljem, és hamar kezdtem kicsit begyorsítani. Panni lehunyta a szemeit, és elnyíltak ajkai, szaporán lélegzett, néha felnyögött egy aprócskát.
Megszenvedtem, de visszatartottam magam. Tudtam, hogy most Panninak kell először elmennie, mert ennyi fájdalom után már muszáj lesz átélnie egy orgazmust. Még a saját élvezetemnél is fontosabb volt, hogy elmenjen nekem ott az a kis édes, az első szeretkezése közben. Muszáj volt.
Próbáltam másra gondolni, de ott volt a szemem előtt Panni arcocskája, láttam rajta, hogy egyre jobban élvezi, hallottam, hogy néha felsóhajt, vagy felnyög. És, ami nem elhanyagolandó, éreztem, hogy odalent szorosan körbeölel, de mennyei volt siklani a forró és nedves puncijában.
- Ádám…
Felnyitotta a szemeit, és mélyen az enyéimbe nézett, én pedig tudtam, hogy már közel jár ő is. Mindjárt. Csak még egy kicsi kell, aztán…
Csípőjét ringatta, aztán egyszer csak az egész teste hevesen megvonaglott alattam, és felsikoltott, majd tovább nyögdécselt, ahogy áthullámzott rajta az orgazmus. Éreztem, hogy odalent még erősebben összeszorul, és nekem ezzel végem volt.
Beléeresztettem mindent, és megint egy hatalmasat ordítottam. Úgy éreztem, megszűnik a világ.
Mikor elmúlt, teljesen üresnek éreztem a fejem. Borzasztóan elfáradtam, és Panni is alattam, akiről erőtlenül lemásztam, majd a kanapéra feküdtem oldalt, őt pedig szorosan magamhoz öleltem. Egy szót sem szóltunk, fél perc alatt elaludtunk.
*
Reggel, miközben a halkan szuszogó kis Pannit figyeltem a karjaim között, nem nagyon gondoltam semmire. Csak azt tudtam, hogy édes, és hogy nagyon jó vele lenni. Mindenhogyan jó vele lenni. Jó vele beszélgetni, jó megnevettetni, jó vigyázni rá, és irdatlanul jó szeretkezni vele.
És tudtam, hogy ez a rengeteg jó dolog nem fog egyhamar változni. Vele minden jó lesz.
És amint felébred, elmegyünk zuhanyozni, ahol mutatok neki néhány dolgot.
