Egy barátság története

Egyszerűen gyönyörű ez a nő. Annyira szép, hogy az ember fiának szinte fáj, ha valamiért le kell vennie róla a tekintetét. Nem kifejezetten magas, de valami eszméletlen látványos. Amennyire fel mertem mérni, 100 férfiból 99 csodálatosan szépnek tartja, a fennmaradó egy meg úgy hülye ahogy van. :) Hosszú, barna, enyhén hullámos erősszálú haj koronázza a természet által egyszerűen mesterire formált arcot. A barna szemei egészen kifejezők, kissé szomorkás, de inkább csak komoly tekintetet tükröznek. Elég vastag szemöldök keretezi, dús szempillákkal. Szinte mindig ugyanúgy sminkeli, egészen lágyan, csak az veszi észre, aki nagyon gyakorlott. Az ajkai finom ívűek, álla kissé határozottabb. Törékeny testével egy szép, hosszú, karcsú nyak köti össze, de ezen szinte azonnal átsiklik az ember tekintete, annyira lenyűgöző, ami alatta van. Gömbölyű, telt dombocskák, nem túl nagyok, pont az a méret, amivel a nagy és kiskeblű nők rajongói is maximálisan meg vannak elégedve. Ha a férfiember tekintete el tud szakadni ettől a látványtól, akkor sem kell csalódnia, lejjebb sem utolsó ami fogadja. Én eleve is odavagyok a vékony derékért, de ha ránézek teljesen elérzékenyülök.

Mintha az eleve karcsú testen itt spórolta volna le a természet azt a súlyt, amivel a gömbölyded melleket és feneket kialakította. A csípője nem kifejezetten széles, de a dereka annyira vékony, hogy így is egyszerűen veszélyes a látvány. Mindehhez pont a kellő mértékben izmos végtagok járulnak. Persze ilyesmit nagyon nehéz megfogalmazni, főleg azt a pluszt, ami megfoghatatlanul és még költő eszközökkel leírhatatlanul együtt jár a látvánnyal. A látvány szétfeszíti az emberfiát, de ha odafigyel, a lelkéből sugárzik az érzékenység. Egy meleg érzés, legszívesebben a karjaimban hordoznám, életem végéig vigyáznék rá, esélyt sem hagyva annak a bujkáló szomorúságnak a kibontakozásra, ami valahol benne van. Amikor megláttam, először azt mondtam, ilyen csak a retusált filmeken van, a tengerparton, plasztikai sebészek által megmunkált amerikai szilikon - cicákon, és íme itt az igazi hús - vér valóság. Persze vannak egészen apró hibák, amiket hosszas szemlélődés után felfedez az ember, de ha a film lehetőséget ad rá, - akárcsak egy pillanatra is előnytelen kameraállásból veszik lencsevégre a filmbéli szépséget - hamar fel lehet fedezni a tökéletlenségeket. Ezek azonban Rajta annyira aprók, hogy szinte csak érdekesebbé teszik a tökéletességet.

Nem is igazán tudtam kommunikálni vele. Nem lettem bele rögtön szerelmes, nem is akartam azonnal megfektetni, valami közbeszólt. Hosszú hónapok teltek el, és lassan "megtanultam" beszélni vele. Egyáltalán nem siettettem a dolgot, idősebb is volt nálam egy kicsit, és úgy vettem észre, hiába múlik el a kamaszkor, a nőket ez később is zavarja. Szépen lassan összebarátkoztunk. Először csak alig volt érezhető, alig beszéltem vele többet, mint a társaság többi tagjával. Nagyon élveztem a vele való társalgást, egyszerűen nem akartam elrontani. Meg különben is úgy éreztem, egy ennyire csodálatos nőnek nem igaz, hogy nincs valami kapcsolata. Azt ugyan tudtam, hogy nincs férjnél, de nem mertem kockáztatni. Furcsa dolog vett erőt rajtam a hónapok alatt, eldöntöttem hogy inkább egyensúlyozom a férfi - no barátság igencsak labilis rúdján, inkább haladok csigalassúsággal egy soha be nem következő beteljesülés felé, mint hogy valamivel megsértsem, vagy örökre elveszítsem azt amit kaphatok tőle. Egyvalami jutott eszembe. Nem fogom titkolni mit érzek iránta, persze csak finoman adagolva. Őszintén bevallottam hogy gyönyörűnek tartom, de soha nem fogok erőltetni semmit, és hogy megbízhat bennem. Komolyan is gondoltam, bármilyen nehéz feladatnak is tünt.

Amikor felvetettem, hogy a nők többsége megrémül az őszinteségtől, azt mondta ő nem fog. Több történetet mesélt már korábban arról, hány férfi próbálta megerőszakolni, vagy megzsarolni hogy lefeküdhessen vele, meg hogy hány kéjenc hívogatta már telefonon. Végül úgy tunt, tényleg bízik bennem, mert - a társaság tudta nélkül - találkoztunk is. Elmentünk egy étterembe, és beszélgettünk. Megtárgyaltuk az általunk ismert embereket, és egy kicsit elfilozofálgattunk a világ dolgairól, mint már nem először. Hallgatólagosan kialakult a barátság. Egyébként is szeretem ezt az állapotot, nem volt új, jó pár nőnemű barátom van, akikkel néha még egy férfinél is elmélyültebben lehet beszélgetni, a sex az egyetlen téma, amit ki kell hagyni, vagy csak nagyon általánosan kell érinteni, és ha érzelmekről van szó, finoman és érzékenyen kell társalogni, akkor nincs gond. Vele sem követtem más taktikát, azzal a különbséggel, hogy időnként dicsértem hogy mennyire szép, viszont ennek sosem adtam nyomatékot semmilyen fizikai közeledéssel.

Észrevettem, hogy iszonyúan hamar felfog bármilyen udvarlási szándékot, sőt, ha valaki a társaságból meggondolatlanul túlzásba vitte - amit esetleg egy másik no nem is vesz tolakodásnak - , szinte támadásnak vette, és jó darabig kerülte az illetőt, bár ne m lett ellenséges. Közben a levegő kezdett megváltozni. Valami egészen különleges dolog vett minket körül, amit csak akkor éreztem korábban, ha már nagyon belemelegedtem egy beszélgetésbe egy lány barátommal. Megnyíltunk egymás előtt, elmondtuk a másiknak az életszemléletünk darabjait, és rá kellett jönnöm mennyire hasonlítunk, hogy nem tudok vitába szállni vele, pedig néha kifejezetten szeretek finoman ellentmondásba kerülve társalogni valami emberi dologról olyan nővel, aki pusztán a barátom. Végül valahogy csak előkerült a sex. Igaz hogy imádom ezt a témát, de nagyon nehéz olyan embert (akár fiút, akár not) találni, akivel érdemben és tanulságosan, de főleg nyíltan lehet beszélgetni erről. Kicsit meg is akadt a beszélgetés, mert nem akartam felhozni a témát, nem is igazán én vittem erre a mondatok folyamát, és még kevésbé szerettem volna belemenni ebbe.

A nem csekély idő alatt amióta ismertem őt megtanultam nem vágyni rá, úgy ránézni, úgy beszélgetni vele, hogy inkább a lelkére koncentrálok. Valahogy mégis előjött, és egy kicsivel több szomorúság volt abban amit mondott. Általánosságban beszélt, de mégis éreztem, hogy mégis róla van szó. Megpróbáltam nagyon burkoltan válaszolni, inkább csak meghallgatni. Az jó taktika általában. Egy közös ismerősünk apropójából jött elő a téma, aki azon kevesek közé tartozott, akiket ki nem állhatott. Egy lányról van szó, aki ugyanarra a pasira hajtott, mint akire o is, végül o adta fel. Arról is beszélt, hogy sok barátnőjének csak azért van pasija, hogy valaki dugja, de úgy különösebben nem szerelmes belé, és valami olyasmivel jött elő, hogy pedig nem is érti, hogy ez miért lenne olyan fontos... Szerencsé(m)re már épp hazafelé tartottunk, így nem nagyon tudott már kibontakozni a téma. Mindenesetre véletlenül sem akartam hazakísérni, illetve csak azt mondtam, hogy egy darabon vele megyek, mert elég rossz környéken vezet át az út, de szinte még mielőtt nemet (vagy igent) mondhatott volna, saját magam vettem elejét a dolognak, úgyis tudtam hogy még nincs olyan késő, hogy különösebben veszélyben lenne.

Nem beszéltünk meg új találkozót, csak kilátásba helyeztük, és jópár hétbe tellett, mire odamentem hozzá, és megkérdeztem, szeretne - e egy hasonló délutánt. Pozitívan reagált, sőt bár sok elfoglaltsága akadt, mivel közben valamelyik családtagja lebetegedett és o gondozta, végül csak időt szakított rám. Egy másik helyre mentünk, és ismét hosszas beszélgetésbe keveredtünk. Már a találkozás szervezése közben észrevettem, hogy ha lehet még szívesebben tesz eleget a felkérésemnek, mint előző alkalommal. Most is többet mosolygott, mint szokott. Közben élete történeteit mesélgette, amiket mindig szívesen hallgattam az o előadásában, mert úgy éreztem sokat tanulhatok a tapasztalataiból. Megint előkerült a sex, és én megint kissé furcsán éreztem magam. Kissé határozatlanul, de csak elmondta, hogy nem igazán tudja élvezni, igazából még soha senki nem tudta rendesen kielégíteni, bár kifejezetten kellemetlen sem volt eddig számára a dolog, többször kellemesen érezte magát, de inkább csak azért, mert nagyon szerette azt akivel csinálta. Már előző alkalommal kifejtettem neki, hogy ez nagyon fontos számomra is, szerelem nélkül nincs igazán jó sex szerintem se.

Most viszont nem tudtam mit válaszolni. Ott ült velem szembe az a no, akit talán a legszebbnek mondhatok egész addigi életem folyamán, és arról beszél, hogy nem élvezi a sexet. Megérezte a hallgatásom, mire csak annyit dörmögtem, hogy "önző egy fráter lehetett eddig mindenki". Ezzel viszont nem érte be, így félénken, de kerek perec kifejtettem neki, hogy nem tudok erre mit mondani, mert akármit is tennék hozzá, félreérthetné. Ha azt mondanám "én bezzeg ki tudnálak", esetleg azt hinné, csak én is meg akarom dugni, aztán csá', ha meg elkezdeném mondani, hogy eddig még rossz véleményt nem kaptam magamról még a korábbi barátnőm barátnőjétől se, akiknek mindent be szoktak vallani a lányok, akkor nagyképűnek nézne, és nem hinné el, vagy esetleg ha mégis beadná a derekát, és mégsem jönne össze, akkor végleg csalódna. Nem tudott rá mit felelni. Nagyon vigyáztam, hogy még véletlenül se tegyek ajánlatot neki. Végül ejtettük a témát, és még két további találkozó alatt is kínosan figyeltünk rá, hogy ne jöjjön elő, én meg külön arra is, hogy még csak ne is akarjam megfogni a kezét, bár rengetegszer elég nehéz volt megállni.

Egy alkalommal azonban a Margitszigeten sétálva valahogy bevallotta, hogy már hosszú ideje nincs is barátja. Ezen azért meglepődtem, bár ha összevetettem azt amit mondott, talán nem is volt olyan furcsa, pusztán nem akartam elhinni. Azt is mondta, hogy a sex ugyan nem hiányzik, de a férfi lágy ölelése nagyon. Végül én is kifejtettem, hogy nekem sincs senkim, és félve megkérdeztem, hogy mit szólna, ha pusztán baráti alapon átölelném. Meg sem szólalt, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem ellenkezne, így kicsit félénken átkaroltam. Annyira finoman simult hozzám, mint még soha senki. Tényleg nagyon vágyhatott már erre, mert a lehető legnagyobb felülettel érintkeztünk. A gond csak az volt, hogy bármennyire is küzdöttem ellene, a legcsodálatosabb no ilyen testi közelsége olyan merevedést idézett elő nálam, hogy már szinte fájt.

Nem akartam hogy megérezze, így gyorsan egy pad felé húztam, mondván ülve kényelmesebb, és az ölembe ültettem. Az elkövetkezendő közel másfél órában alig mozdultunk meg. Időnként egészen lágyan simogattam, szigorúan olyan területeket, amik még véletlenül sem esnek közel semmilyen intim szférához. Eszmélelten jó érzés volt. Nem is nagyon vettem észre hogy repül az idő. Talán az o kisugárzása tette ennyire gyengéddé ezt az "együttlétet". Nem is volt szükségem többre. Időközben a farkam is lekókadt kissé, így több vért juttatva az agyamnak, a lelki érzékeimnek, hogy felfoghassa ezt az egészen apró, tökéletesen nyugodt testi - lelki kontaktust. Egyre szorosabban öleltük át egymást, szó nélkül, a másik szívverését és lélegzetvételét figyelve. Az vetett véget az egésznek, hogy megéreztem, hogy mennyire fázik. Csak egy egész vékony blúz volt rajta, és mivel közben beesteledett, kezdett lehűlni a levegő. Azt mondta észre se vette, de én éreztem milyen hideg a bőre.

Ráadtam a kabátomat, ami egészen idáig engem melegített, és most már kicsit felbátorodva, a csodálatos karcsú derekát átölelve indultunk hazafelé. Nem ellenkezett, azt mondta nagyon jól esett neki ez az egész, és köszöni szépen, hogy ilyen gyengéd voltam vele. Nem nagyon erőltettem az átkarolósdit, mielőtt kiértünk a szigetről elengedtem, és egymás mellett haladtunk tovább. Megint nem akartam hazakísérni, de most viszont megkért, hogy a "veszélyes szakaszon" vigyem át, és úgy menjek haza. Örömmel teljesítettem a kérést, és közben megpróbáltam feldolgozni a mai estét. Ahogy beszélgettünk az út alatt. Valahogy mégis hazáig mentem vele, de apró jelzésekkel a tudtára adtam, hogy semmiképp sem akarom "elrontani" a dolgot azzal, hogy most felmegyek vele, és o is szemmel láthatólag így gondolta.

A következő találkozót kissé feltűnően hamar kezdeményezte, és a szokásos 2 - 3 - 4 hét helyett már néhány nap után újra együtt sétálgattunk. Ismét a Margitszigeten nézegettük a nyáron szépen teleültetett virágágyásokat, amikor már szavak nélkül is megértve egymást egy pad felé vettük az irányt, és megismételtük a múltkori csodálatosan finom és visszafogott ölelkezést. Úgy tünt készült, mert volt nála egy kardigán, a mit fel is vett mielőtt elkezdtük. Nem is hagytuk abba 2 órán át, bár megint nem tűnt többnek 30 csodálatos percnél. A végén amikor elengedett, fel akartam állni vele, de más terve volt. a két finom keze közé fogta a fejemet, és lassan megcsókolt. Először épphogy összeért az ajkunk, majd nagyon érzékien, egészen finoman gabalyodtunk egymásba. Nagyon finom csók volt. Lábait szétrakva szemben velem ült rá a combjaimra, a mellét az enyémet nyomta, és úgy csókolt meg. Annyira kecsesen ült az ölemben, és olyan jól esett, hogy ha reggelig itt ülnénk sem érezném többnek 1 óránál. Alig simogattam közben, inkább csak tovább öleltem. Végül közel éjfél lett, mire neki is elég volt a finom játékból. Nem tudtunk megszólalni. Hazafelé egy egész mondatnyi beszéd nem hagyta el ajtainkat, csak kézen fogva sétáltunk az utcákon.

Ismét hazáig mentem vele. A kapuban átölelt, és azt mondta, eszméletlen jól érzi magát velem, és hogy többet is kipróbálna... A hangján éreztem, hogy nem most, és nem itt, de nagyon hamar megbeszéltünk egy újabb találkozót, most viszont már egyenesen náluk, és két nap múlva. Az mondta a szülei épp nem lesznek otthon... Azért ezt nem vártam. Bár a csók "kissé" több volt baráti ölelésnél, sőt az a "baráti ölelés" sem volt épp ugyanaz, mint amikor néhány másodpercre átkarolom valamelyik lánybarátomat üdvözlésként, ez mégis furcsa volt. Talán túl gyors az eddigi lassan csordogáló események fényében? Nem tudom, már lassan években mérhető ideje ismerkedtem meg vele, és most néhány nap alatt az ágyába invitál, azok után amit elmondott. Büszkeséggel és valami forró érzéssel töltött el. Úgy éreztem, végre beleszerethetek álmaim asszonyába...

Megfürödve, lehetőség szerint kipihenten érkeztem a megbeszélt időpontban hozzá. Amikor ajtót nyitott, majdnem elájultam a látványtól, mert azonnal minden vérem az altestem felé mozdult el. Csak egy vékony selyemblúz volt rajta, melltartó nélkül, meg egy szoknya. Emlékezett rá, hogy egyszer finoman kifejtettem, nem szeretem a melltartót olyan lányokon, akiknek a melle elég feszes ahhoz, hogy megtartsa magát, sokkal izgalmasabb a hiánya! A szoknya a csodálatosan karcsú derekához simult, a lenge blúz meg egészen könnyedén lebegett utána ahogy megmozdult. Már korábban is gondoltam, de most bizonyossá vált számomra, mi lehet az oka annak, hogy nem tud kielégülni. Egyszerűen annyira gyönyörű, hogy ha csak ránéz az ember képes elélvezni, egyszerűen lehetetlenség uralkodni a testének szépségén. Iszonyú nehéz lesz megállni.

Szó nélkül megcsókolt, és átölelt. Most már nem is akartam eltitkolni, mennyire felizgat, hagytam had érezzen. 15 percbe tellett, mire rájöttünk, a nyitott ajtóban ölelkezünk. Gyorsan beljebb mentünk. Éreztem hogy kicsit megtorpan. Első lendülettel a hálószobába akart vezetni, de amikor odaért, éreztem hogy elbizonytalanodott. Gyorsan irányt váltottam, és az ágy helyett leültem vele egy székre, az ölembe ültettem, és átkaroltam. Simogatni kezdtem, de alig intenzívebben, mint eddig valaha. Időnként megcsókoltam, és lassan megnyugtattam kicsit. Amikor úgy éreztem újra vágyik rám, felemelkedtünk, és átültünk a szépen bevetett ágyra. Finoman átöleltem, de összegörnyedt, lehajtotta a fejét, és gyönyörű, dús barna haja alól szomorúan, mégis vágyakozón nézett fel rám. Elengedtem, felegyenesedtem, és magammal szemben felhúztam őt is az ágyról. A szemébe néztem, és azt mondtam neki:
- Ha nem akarod, nem teszem meg. Ma csak az fog történni, ami Neked jól esik. Te vagy a fontos.
- De pedig szeretném, csak...
- Ne folytasd, tudom. Próbálj meg.. nem, az kevés, azt akarom felejts el mindent ami eddig ért ezen a téren. Mindjárt jövök...

Az utolsó mondaton kissé meglepődött, de a többit úgy néz ki megértette. Kimentem a konyhába, és egy kancsót megtöltöttem vízzel, majd egyetlen pohárral, és az előszobámban elhajított táskámmal tértem vissza. Kérdő tekintettel nézett rám ahogy visszatértem. Letettem ami a kezemben volt, majd átöleltem. Ezt nagyon szívesen fogadta. Ismét hosszú percekig nem mozdultunk, majd amennyire lassan csak tudtam az ágyra fektettem. Most már jóval kevésbé torpant meg. Ahogy elernyedt testét végigfektettem a lepedőn, finoman megcsókoltam, majd kigomboltam rajta a blúzt, de nem nyitottam szét. úgy éreztem, nem bírom elviselni azt a látványt. Már ahogy hátrahajolva az ágyra döntöttem, éreztem hogy az eddig is oly nehezen megörzött higgadtságom majdnem feladja a harcot, pedig még szükségem lesz rá. Behunytam a szemem, és kértem, szabaduljon meg a ruháitól, aztán feküdjön hasra. Éreztem, hogy ez megint meglepetésként érte, mert lassan reagált, de eldöntöttem, nem hagyom hogy tudja mi fog történni vele. Amikor hallottam, hogy már nem mozdul, kinyitottam a szemem.

Az első amit megpillantottam, hogy csodálatosan szép háta van. A második, hogy a meztelen valóság még szebb, mint amit a ruhán keresztül fel lehetett fogni. Aztán a szemébe néztem, amint hátrafordulva, kérdő pillantásokkal illet. Nem adtam neki válaszokat, én is levettem a pólómat, majd a táskám után nyúltam. Elővettem belőle egy flakon testápolót, és közben a fülébe súgtam:
- Addig én sem tudom élvezni, amíg te nem, úgyhogy most először megtanuljuk irányítani egymást. Addig pedig nem fogok kielégülni, amíg te sem... Kérlek lazítsd el magad, és mond hogy jó e vagy rossz amit csinálok. Légy nagyon őszinte!

Finoman felültem a combjai fölé, és simogatni kezdtem a hátát. Egy kis krémet is használtam, amit egyenesen a bőrére nyomtam. Amikor a hideg folyadék hozzáért, ezt szóvá is tette. Oké, jó lesz... Nagyon lágyan masszírozni, simogatni kezdtem, amíg éreztem hogy minden érzékével arra nem figyel amit csinálok. Minden simítással szinte hallani lehetett, ahogy egy - egy rossz emlék elhagyja a fejét. Közben egyre többször kért meg, hogy itt vagy ott simogassam tovább... Végigmasszíroztam a hátát, a combjait, majd a fenekét, és az oldalát vettem célba, egyre közeledve az intimebb pontokhoz. Elég sok időbe telt, mire éreztem hogy teljesen átadta magát nekem, egészen beleizzadtam. Vissza kellett fogni magam, nehogy megrohanjam, túl erős legyek. Lassan mégiscsak engedett, oldódott. Szóbeli irányításai egyre többször váltak apró nyögésekké, ahogy közeledtem a melle és a combjának belső része felé... Egyszer csak arra kért, fordítsam meg, szeretne látni és megcsókolni. Lassan elemelkedtem róla, és megfordultunk.

Egy percig mozdulni sem tudtam a látványtól. Leírhatatlan forma tárult a szemem elé. A mellei úgy feküdtek előttem, lágyan kidomborodva, mintha valami "Szabványosított tökéletességek nOr ízlése szerint" című könyvből léptek volna elő. Légzése kissé felgyorsul, így egy csodálatos hullámzás tette teljessé a látványt. Az egész bőre kisimult, az arcán nem volt többé sem kérdő, sem bizonytalan kifejezés, mosolygott és sugárzott. Magához húzott, és elmosolyodva megcsókolt. Kicsit hevesen reagáltam, szorosan magamhoz öleltem, és szinte felfaltam az ajkait. Alig sikerült visszafogni magam. Hanyatt fektettem megint, és simogatni kezdtem, miközben folyamatosan csókoltam. Amennyire csak tudtam, gyengéd maradtam, bár éreztem a hangján, hogy nem bánja már, ha jobban szorítom. Egyre lejjebb haladtam. Megsimogattam a melleit, amire először egy kicsit megborzongott, de amikor érezte mennyire finom vagyok velük, átadta magát ennek az új csodának is. Az ajkaimmal is felfedező útra indultam.

Végigcsókoltam a nyakát, a fülét, a vállát, majd célba vettem formás, kerek, hegyes végű bimbóit, melyek olyan pirosak és forrók voltak, hogy szinte megégették a nyelvemet. Ahogy egészen lágyan szívogatni kezdtem a bal mellét, hangosan felnyögött, és kérte, hogy egy egészen picit erősebben csináljam. Engedelmeskedtem az akaratának, miközben az egyik kezemmel morzsolgatni kezdtem a másik cicijét is. Hogy segítsen, kiemelte a felsőtestét, hátrahajtotta a fejét, és egy csodálatos ívben megfeszült. Felnéztem egy pillanatra, és azt láttam, ahogy rugalmas testében szétárad az apró pontból induló gyönyör, és egész lelke átadja magát az élvezetnek. Abbahagytam a kézzel való simogatást, hátulról átkaroltam, és megkönnyítettem a tartását. Ahogy szabaddá vált a két karja, azonnal elkezdett engem cirógatni. Egyre szenvedélyesebben húzott magához. Néhány perc múlva már - már fájdalmasan kapaszkodott belém, körmét a hátamba mélyesztve, és közben majdnem belefojtva mellének csodálatos párnájába. Arra gondoltam, hogyha minden elmaradt örömét most fogja rajtam kitölteni, akkor abba bele fogok halni.

Két nyögés között elcsukló, vágyakozó hangon annyit mondott, hogy "én is!", majd eltolt magától, és felült velem szemben. Behunytam a szemem, a látvány szinte fájt. Csak annyit tudtam neki mondani, hogy "csodálatosan szép v...", de belém fojtotta a szót. Magához ölelt, megcsókolt, és most o kezdett simogatni. Elhelyezkedtünk egymással szemben, törökülésben, és a kezeinkkel, ajkunkkal behunyt szemmel csodáltuk a másik testét, hosszú perceken át. Egyre kevésbé bírtam magammal, kezdett úrrá lenni rajtam a teste, a keze, az ajkai. Egyre lejjebb kalandoztam, miközben fájdalmasan ágaskodó férfiasságom kinőtte a nadrágomat, és utat talált magának felül. Egészen véletlenül egy pillanatra össze is ért a szeméremajkaival. Összerázkódott. Úgy látszott, valami rossz emlék rémlett fel előtte. Nagyot sóhajtott, majd halkan megszólalt:
- Máris? - majd ismét hátradölt az ágyon.
- Nyugodj meg, ne félj... - próbáltam menteni ami még megmaradt a vágyából, ahogy egy pillanat alatt szállt el. - Bízz meg bennem.

Ismét felültettem, és kezeit a nadrágomra téve megkértem hogy segítsen levenni. Az alsónadrággal együtt szabadultam meg tőle, sőt a zoknimat is lehúzta, majd ismét hanyattfeküdt az ágyon. Eszméletlenül megkívántam, de még nem elégítettem őt ki...
- Még nem "az" jön... - mondtam mosolyogva. Úgy éreztem magam, mintha valami szűzlánnyal lenne dolgom. Furcsa volt ez az érett nő ilyen félénknek. Ismét felemeltem az ágyról, Megint törökülésbe ültem vele szemben, és finoman a farkamra vezettem a kezét.
- Csak fogd meg... - utasítottam, miközben egyik kezemmel lágyan a szeméremszőrzetére csúsztattam a kezem. A gyengéd érintéstől újra ellazult, megmarkolta a szerszámomat, és intésemre mozdulatlanul tartotta, amíg én lassan átöleltem, és egyre intimebb részekre toltam az ujjaimat. Amikor elértem a kisajkait, egy finom csókot leheltem a szájára. Csukott szemmel figyelte amit művelek vele, átadta magát az élvezeteknek, miközben egyre erősebben szorította a farkam. Kezem lassan felfedezte az egyre forróbb és nedvesebb kelyhet, miközben ő is lassú húzogatással válaszolt...

Minden mozdulatot a velejéig kiélvezett, miközben én a legapróbb mozdulatra is éberen figyeltem. Leírhatatlan látvány volt. Le kellett állítanom amit csinál, kezeit átirányítottam a mellemre, mert úgy éreztem, még két húzás, és nem bírom tovább. Így "biztonságosabban" tudtam élvezni ahogy simogat, és én is könnyebben tudtam rá figyelni. Amennyire csak ilyen bevadult tudattal lehet, finoman és érzékenyen simogattam, be - benyúlva a forró alagútba, körözve a csiklója körül. Csodálatos volt látni minden apró mozdulatot, ahogy az arcán gyönyörként megjelent. Egyre fokozódó vágyának megfelelően én is növeltem az erőt, a simogatás könnyed dörzsölgetésbe ment át, míg ő megint bevadult, markolászott, karmol engem. Nem is fájt, rá figyeltem, élveztem, hogy élvezi. Légzése és mozgása felgyorsult, átvette a kezem ritmusát, segített, együtt mozgott velem. Egyre hangosabban lihegett, nyögdécselt, időnként szenvedélyesen megcsókolt. Lassan már én kezdtem elveszteni a fonalat, olyan gyorsan mozgott, hogy ebben a testhelyzetben nem bírtam ilyen intenzitással ennél gyorsabban mozgatni a kezem.

Nem volt elég neki, abbahagyta a mellkasom markolását, többet követelt. Megmarkolta a farkam, és egyre közelebb húzódott hozzá, majd hátradöntött, és rám vetette magát. Kihúzta a kezemet maga alól, és kőkemény férfiasságomat kezdte magához dörgölni. Ez a vadság, a csodás látvány, az élvezete olyan hatással volt rám, hogy tudtam, nem bírok ki semennyit sem, 1 - 2 percen belül el fog vinni... De most már magával együtt! Megpróbáltam rá figyelni, hogy tovább csinálhassa. Egyik kezemmel a mellét próbáltam elérni, a másikkal a vénuszdombját simogattam - mit simogattam, már szinte markolásztam - megpróbálva tartani a ritmusát. Ez sem volt elég neki, hirtelen felemelkedett, és egyetlen mozdulattal tövig magába fogadott. Azt hittem azonnal eldurranok, de sikerült visszatartanom. Ő viszont már nem sokáig, úgy látszik pont ez kellett neki. Alig néhányat mozdult, majd teste megfeszült, nyögései egy hangos sóhaj után hirtelen megszüntek, és hosszú másodperceken át csak csodálatos testének gyönyörtől remegő vonalát láttam... A hüvelyének összehúzódása nem volt túl intenzív, de mivel még kielégülés közben is folyamatosan mozgott rajtam, és a látvány sem volt akármi, ezt én sem tudtam tovább fokozni. Behunytam a szemem, és bennem is szétáradtak az élvezet csodálatos hullámai...

Egészen lassan tértem magamhoz. Éreztem, hogy rajtam fekszik, és még mindig magában tart. Annyira dobogott a szíve, hogy szinte átütötte a mellkasát. Olyan puha volt, és olyan sima, hogy nem is hittem el, hogy ez emberi bor. A testápoló és a gyönyör együtt teljesen felfrissítették amúgy sem épp öreges borét a hátán. Percekig mozdulni sem tudtunk. Amikor magunkhoz tértünk, lágyan csókolni kezdett. Ajkaink viszont teljesen kiszáradtak. Kinyúltam a kancsóért meg a pohárért. Éppen elértem. Segített tölteni, de közben még véletlenül sem mozdult el rólam. Aztán felültettem és megitattam. Olyan gyorsan nyelte a vizet, hogy majdnem megfulladt. Persze nekem egy kortyot sem hagyott. Ezt sértődött hangon szóvá is tettem, de gyorsan töltött még egy pohárral, és most o tartotta a számhoz.

A hús víz nekem is nagyon jól esett. Én viszont nem ittam ki teljesen a poharat, kb. a felét szétlocsoltam kettőnk testére. Kissé hirtelen, de nagyon kellemes volt ez a kis hűsítő. Neki azért muszáj volt a szememre vetnie, hogy hogy lehettem ilyen barbár, ez hideg volt, de olyan hangsúllyal mondta, hogy ha akartam volna sem tudtam elhinni hogy haragszik. Válaszként felhoztam, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen piszkosul be tud indulni, és akkor aztán esélyem sincs. Mosolygott, és csak annyit tett hozzá, hogy nem is biztos hogy kibírna még egy ilyen menetet ájulás nélkül. Szeme azonban újra megcsillant, így átöleltem, és egy finom csók után a fülébe súgtam: - Akkor lehet hogy most mind a ketten el fogunk ájulni....