Álom 17.

A fiú zavarban volt. Fogalma nem volt hogyan kellene leszerelni az egyre jobban ragaszkodó kislányt. Másrészt viszont legyezgette a hiúságát, hogy ilyen hatást váltott ki a lányból. Második évét fejezte be az egyetemen, a lányka szintén a másodikat, de középiskolában. Nem tudta elképzelni, hogy ha bemutatná az évfolyamtársainak, azok ne gúnyolnák ki a lány kora miatt. Meg egyébként is. Pár hónapja, hagyta rábeszélni magát egy mozira. Leginkább a lány édesanyja - aki anyja gyermekkori barátnője volt - noszogató pillantásai miatt.

Tragédia volt a lány, az egész filmet végiglocsogta. Mire kiértek a moziból, fel tudta volna sorolni a lány összes osztálytársát, le-és felmenőkkel együtt. Tulajdonképpen nem lett volna semmi baja vele, értelmes volt, szép volt, formás volt, de a százhatvan centije, meg a negyvenöt kilónyi súlya, olyan gyerekessé mutatta az ő száznyolcvan magassága és hetven kilója mellett, mintha a kishúga állna mellette. Egy téboly volt, hogy ahányszor hétvégén hazajött, a lány mindig megtalálta, és agitálta, hogy sétálni, moziba, könyvtárba, meg a jó ég tudja hova, kellene menni, és kísérje el. Végül is, születésétől fogva ismerték egymást, közel laktak, az anyukák barátnők voltak, nem nagyon volt menekvés. Meg talán tetszett is neki. A lány termete, kora, és a ködbe vesző kezdetek miatt, sosem tekintett rá, mint igazi nőre, csak, mint egy locsi fecsi kedves kis ismerősre. Most éppen strandolni, napozni kapacitálta. Mindig utált tétlenül feküdni a napon, meg a bőrtípusa miatt egyébként is könnyen leég. Ezeket taglalva próbált finoman kitérni. Ám a lány nem is figyelve rá, csak mondta a magáét, hogy folyópart, néptelen, ott szokott nudizni a barátnőivel, csodás hely, a rádió azt mondta szép idő lesz.

Volt valami sosem hallott zönge a lány hangjában, amitől furcsa érzése lett, és amit nem értett a fiú. Csodálkozva nézett a párás, majdnem könnyes szemekbe, ahogy szinte könyörögve kérte kísérőnek. Önmagán elámult, ahogy szinte kívülről hallotta a saját hangját, elfogadva a lány invitálását. Utólag is csak dohogott magában, mi az ördögnek vállalta fel a lány pesztrájának szerepét, míg összeszedegette a törölközőt, plédet, fényvédőkrémet. Ráérősen tekerték a bicikliket. A lány mutatta az utat, összevissza cikázott, kelekótya módon összefüggéstelenül hablatyolt, mint aki részeg. A fiú már előre kesergett, hogy ez vár rá egész nap. A folyópart néptelen volt, a kis tisztás, ahova végül megérkeztek, pedig valóban gyönyörű, rejtett, közepén napos. Az odavezető út messziről belátható, a tisztáson napozókat így nem lehetett váratlanul meglepni. A lány otthonosan rendezte be a parányi területet, látszott rajta, nem először van itt. A fiú még mindig kényszeredetten cuccolt le, húzta le a pólóját, tolta le a rövidnadrágját, ami alá már otthon felvette a fürdőnacit is, amikor feltűnt a csend, és a lány mozdulatlansága. A szeme is furcsa volt. Olyan szerencsétlenül álldogált, hogy a fiú megsajnálta.
- Valami baj van? Rosszul vagy? - Kérdezte megijedve.
- Nem hoztam fürdőruhát - Rebegte a lány. Majd reszkető hangon folytatta:
- Nem is akartam hozni... Nudizni szeretnék... Veled... - Az utolsó szavakat már csak suttogta, és csukott szemmel, elszántan, lerántotta magáról a pólóját.

A fiúban bennszorult a levegő. Erre nem számított. Mint ahogy arra sem, hogy gyönyörű női felsőtest pompázik előtte, termet ide, vagy oda, csodásan feszes, tündéri keblekkel. Másodpercekig csak álltak. A fiú döbbenten, cikázó gondolatokkal, Atyaisten, mit tegyek? A lány leeresztett karokkal, még kezében a pólójával, csukott szeme sarkában könnycsepp csillogott. Atyavilág, mibe keveredtem, gondolta a fiú, miközben akaratlanul is hatalmasat hörrentve, az első nagy levegőt vette. A lány a zajra kinyitotta a könnyektől csillogó szemét, és csak nézte, nézte az előtte állót mozdulatlanul. Ha létezik telepátia, a fiú most teljesen hatása alá került. Mint egy számítógépes monitoron, ahogy bekapcsoláskor az elvégzett feladatok eredményei jelennek meg soronként, úgy döbbent rá sorra, a tényekre. Hogy gyönyörű a lány, tulajdonképpen eddig is tudta. Hogy meztelen felsőtesttel egyenesen fantasztikus, most már ezt is tudta. A lány szemébe nézve már azt is tudta, hogy ennél szerelmesebb, nő már nem lehet. Mindenét, a testét, a lelkét, az életét kínálta fel azokban a könnyes szemekben. De, hiszen ezért járkált szegény utánam, nem gyerekes kíváncsiságból, hanem mert szerelmes.
- Gyönyörű vagy! - Szakadt fel belőle végül, és ölelésre emelte karjait. A póló a földre esett, a lány pedig repült a fiú karjaiba. Felszabadultan zokogott a fiú mellkasára borulva.
- Ha tudnád, milyen régóta várok rád. - Szipogott, fölpislogva a fiúra.

Én hülye, hogy eddig nem vettem észre, korholta magát a pislogástól teljesen ellágyulva, féllábán még a rövidnadrággal egyensúlyozva. Ahogy a lány pillái rebbentek a fiú bőrén, ahogy kis idő múlva a meredező bimbók szúrni kezdték a hasát, egyre bujább gondolatok ébredtek a fiúban. Véletlenül nézett a földre az imént fellökött kosárra, amiből kiborultak a lány cuccai, többek között a tárcája. Szétnyílva, a közepén a fiú fényképével... Ismeretlen melegség áradt szét a fiú lelkében. A lány követve a fiú tekintetét, levált róla és összekapkodta a holmiját. A képnél megállt egy pillanatra, és olyan szerelmes tekintettel nézte a képet, majd a srácot, hogy annak lábából minden erő kiszállt. A fiú zavartan kezdte nézegetni a cserjék szűrte képet a környékről, ahol szellő sem rezdült. Ismét feltűnt a csend. Rémülten fordult vissza, mi van már megint? A lány elszántan állt, már nem volt rajta a sortja sem, csak egy falatnyi kisnadrág. Tétován gyűrögette kétoldalt a kezeivel.
- Vegyük le egyszerre. - Lehelte elhalóan.

A fiú döbbenten nézett.
- Nem akarod? - Görbült le a szája, a bénultan álló fiúra bámulva. Szólni nem tudott, csak határozottan lelökte a fürdőnadrágját, és nem érdekelte már semmi más csak a lány. Csak egy pillanatra kerekedtek el a lány szemei, aztán lassan, szinte öntudatlanul tolta le a bugyiját, közben folyamatosan a fiú ágyékára figyelve, ahogy annak minden lélegzetvételére emelkedett egy kicsit a makkja. Mire a lány fehérneműje a bokájához hullott, a fiú mereven állt. Álltak egymástól két méterre, és gyönyörködtek egymás testében.
- Úgy állunk itt, mint két óvodás, akik papás-mamást játszanak. - szólalt meg a fiú, rekedten, kényszeredett mosollyal.
- Azt szeretnék. - Susogta alig hallhatóan a lány. Most a fiú szemei kerekedtek el.
- Nem tudtam... Nem készültem... Én nem tudtam, hogy te... - Hebegett a fiú. A lány letelepedett a plédre, és a kosarából óvszert, kamillás törlőkendőt, fényvédőkrémet, néhány szendvicset, és üdítőt varázsolt elő. A fiú, merev fallosza miatt, esetlenkedve próbált leülni. Végül térdre huppant, és a sarkára ült. A lány a fényvédőkrémes tubust nyitogatta, mikor a fiú eléhuppant.
- Kisebbnek gondoltam. - Szólalt meg, a másik ágyéka felé mutatva. A fiú tanácstalanul hümmentett.
- Megfoghatom? - Krémes kezével már meg is markolta.
- Meleg... Lüktet... Ez mozog rajta. - Állapította meg, és érzett rá a fityma szerepére. A fiú hatalmas levegőket vett, és hátradőlve, kezeire támaszkodva, tárta ölét a lány felé.
- Ez jó neked, ha így hátra húzom, meg előre? - Kérdezte, de látta, hogy a fiú csukott szemmel élvezi a dolgot.
- Aha! - Jegyezte meg a lány. Krémes ujjaival akkurátusan bekente a szerszámot, másik kezével megállás nélkül húzogatta hátra-előre a fitymát.
- Na, ez sem fog leégni! - Motyogta, nyelvét is kilógatva az igyekezettől.
- Hé, hé! Mi a történés? - Érezte meg a változást a fiúnál, de tudatosan vagy sem, tovább húzogatta a bőrredőket.

A fiúban bennszorult a levegő, és az elmúlt hetek minden feszültségét, vágyakozását az ágyékába pumpálva, kielégült.
- Vau! - Fakadt ki a lány. Megbabonázva nézte a rándulásokkal távozó cseppeket.
- Mik történnek itt, az ember gyanútlan lányával. - Poénkodott. Ám, hiába törölgette tisztára a kis kendőivel, a fiú lelankadt.
- Mennyi idő, míg ismét működőképes lesz? - Érdeklődött kíváncsian a döbbenetből, és a kielégülésből épp csak magához tért ifjútól.
- Az több mindentől függ, ... - Próbált levegőhöz jutni a kérdezett.
- Az alany pillanatnyi kondíciójától, az ingerek erősségétől, ... - Úgy okoskodott, ha hivatalos hangot üt meg, talán lassítani tudja a lányt.
- Hogy kell erősebb ingert kelteni? - Teljesen őszintén kérdezett, abszolút bizalommal a fiú iránt.
- Hát, a látvány sokat jelent, meg az érintések, ... - Magyarázkodott a fiú. A lány áhítattal figyelve a fiú ajkát, közben macska módra elnyúlt a pléden, és hanyatt fordult.
- Jó lesz! Így szép vagy és izgató! – Tért magához a fiú.
- Csukd be a szemed! - Olyan határozottan szólt a fiú, hogy a másik automatikusan engedelmeskedett.

A fiú, fölé hajolva, alig érintve a lány bőrét, ujjbegyével végigsuhant a másik testén, a lábujjaktól indulva, a comb elején, fel az ágyékhajlaton, a hason, kikerülve az ágaskodó csúcsú halmokat, fel a nyakon, az arcon, el a szemek mellett, a halántéknál, keresztbe a homlokon, és a másik oldalon ugyanezt vissza. Az első körnél még szemérmesen rebbent a lány, amikor az ágyékánál, és a mellénél járt. A másodiknál már nyugodtan feküdt. A fiú monoton ritmusban folytatta a körutakat. Egy idő után, ismét rebbent a lány teste. Ám ez a rebbenés egészen más volt. Ez már az ősi ösztönök felszínre törésének mozdulata volt. Hamarosan elnyílt a szája, és szaporábban kezdte szedni a levegőt. Rövid idő múlva, ahányszor az ágyékhajlatánál járt a fiú, moccant a teste, mintha más utat szeretne már. Ráérzett a dologra a fiú is, és már nem ment feljebb a kebleknél, hanem köröttük kört rajzolva fordult vissza törzsön. A lábon sem ment le a térdekig sem, hanem a combok belső oldalán fordult ismét, az egyre nagyobb rezdülésekkel szétnyíló ágyék felé. A párásan remegő, vérrel telt ajkak között a vágy cseppje csillogott. A pásztázó ujjbegyével operáló fiú, stratégiát váltott. Már a nagyajkakat is érintve, finoman suhanva, izgatta tovább a kéjben egyre mélyebbre süllyedő lányt. A kebleinél meg-megállva körözött, minden körrel közelebb kerülve a meredten álló bimbókhoz. A mélyülő sóhajtások igazolták munkálkodása helyességét. Áttért a kétkezes simogatásra. Az egyik kezével a lány nagyajkait simította mind széjjelebb, feltárva a kisajkakat, amelyek már maguktól, vágyakozva tárultak fel. A másik kezével a keblek halmait kényeztette, finoman markolászva, meg-megérintve a peckesen álló bimbókat. A lány önkéntelenül húzta fel és szét a térdeit, minden eddig tanult szemérmességét feledve, hogy a fiú minél jobban hozzáférhessen a már feltárult hüvelybemenetéhez is. Tulajdonképpen már mindent feledett, teljesen a fiúra bízta magát, a testét, a lelkét, az életét, mindent.

A fiú ismét váltott, simító mozdulatait egy pillanatra sem hagyva abba, a lány széttárt combjai közé térdelt, és megrészegülve a rózsaszín háttérből kikukucskáló piciny csikló „pillantásától”, finom csókot lehelt a kisajkak közé. A lány azonnal ritmust váltott, emelgetni kezdte a fenekét, az ősi ösztönnek immár öntudatlanul engedelmeskedve. A fel-le mozgásoktól, hiába próbálta követni a fiú, hol a nyelvével, hol az orrával „zuhant” bele a lány hüvelybemenetébe. Két kezével már szinte csak kapaszkodott, felnyúlva a keblekig. Az emelkedések, süllyedések hamarosan, eszeveszett hánykolódásba csaptak át. A fiú a lány hasát átölelve minden igyekezetét latba vetve, szorította ajkait a másik ágyékára. Hamarosan megfeszült a lány teste, és görcsös rángások közepette, átélte élete első megsemmisülését. A fiú érezte az új ízt, érezte a fejét szorító combokat, és boldog volt, hogy ezt ő nyújthatta a lánynak. A rángások, remegések csillapodtával, finoman lefektette az ernyedt testet, s meleg tenyerével puhán, nyugtatóan simogatta a másik hasát. Percekig csak lihegett, szuszogott a lány, míg a nap sugarai jótékonyan felszárították a bőrén gyöngyöző izzadságcseppeket. A fiú leplezetlen gyönyörűséggel bámulta az előtte fekvő fiatal női testet. Hosszú percek után pillantott fel a lány, a csendben nézelődő társára.
- Mit nézel? – érdeklődött ártatlanul. Egy pillanatig tűnődött a fiú, mit is mondjon, aztán válaszolt.
- Téged. A tested. Minden porcikádat. Minden olyat, amit csak én láthatok. A kebleid, az ágyékod, mindened.

A lány szemében ismét csillant valami, amit a fiú nem tudott volna megmagyarázni.
- A tiéd. Neked adom. Azt csinálsz vele, amit akarsz! – Olyan felhangok, zöngék jelentek meg a lány hangjában, mint amire reggel is felkapta a fejét a srác.
- Illetve, most nem is! Előbb még én jövök. Feküdj hanyatt! – Rendelkezett a lány, mire a fiú készségesen hátradőlt. Ketten felügyeskedték az óvszert.
- Olvastam valahol, hogy a szüzesség elvesztése akkor a legkevésbé fájdalmas, ha kellő óvatossággal támadják meg. Majd én vigyázok magamra! – Csacsogta, majd a fiú ágyéka fölé térdelt. Ügyetlenül illesztgette a szerszámot a nyíláshoz.
- Neked nem éri mocorogni! Ha fájni fog, örök harag! Érted? – Az utolsó szavak össze-vissza hangsúlyozása jelezte, hogy sikerült betalálnia a megfelelő helyre. A fiú érezte, ahogy a nedves meleg ajkak körülölelik a makkját, látta a legszebb tündért, ahogy fészkelődik rajta, ahogy moccannak a keblei az igyekezettől. Rózsaszínűvé vált a világ, lebegett a kéjben, és a makkjában koncentrálta az összes érzékszervét. A lány érezte ahogy ajkai könnyedén szétnyílnak, hogy befogadják a jövevényt. Még volt ideje végig gondolni, hogy ez könnyebben ment, mint gondoltam, még érezte a tűszúrásnyi fájdalmat a defloráció pillanatában, aztán megszűnt a világ létezni. Egyszerre hunyták be a szemüket, semmi ne vonja el a figyelmüket, hogy a bőrükkel lássák, érezzék, tapintsák a másikat.

Az volt az érzése a fiúnak, mintha marokra kapták volna ott bent, és erővel húznák befelé. A hüvelyizmok szorítása, mintha ujjak szorítása lenne. A vártnál gyorsabban, szinte rázuhant a lány, tövig felnyársalva magát. Elementáris erővel „markolászta” testébe húzott idegen szervet. Néhány perces látszólagos nyugalom után, emelgetni kezdte a fenekét, félig kiengedve rabját, majd újra teljesen rázuhanva, emelkedett, beszippantott. Hamar gyorsulni kezdett, egyre szaporábban emelte meg a fenekét, majd szorította fiúhoz. Rövidesen már csattogássá vált a leérkezése. Iszonyú erővel csépelte magát a fiúhoz, a légzése szakadozottá vált, kezeivel öntudatlanul szorította a fiú vállait. Nem tudta volna meghatározni honnan, talán mindenhonnan, jött a megsemmisítő, frenetikus orgazmus. Ami a torkából fölszakadt, az nem volt sem beszéd, sem semmi más, csak az ősasszony elégedett hördülése, aki sikerrel áldozott a teremtés oltárán. A fiú érezte a lány gyönyörét, és rásegítve az utolsó csattanásokra ő is kielégült. A lány öntudatlanul omlott a fiú mellkasára, aki földöntúli boldogságban ölelte magához a tehetetlen testet. Már rendeződött a lány légzése, amikor kicuppant belőle, ügyelve az óvszerre, majd maga mellé hengerítette a plédre.

Később, a magukkal hozott kevés vízzel, nagy vihogások közepette közösen megmosták a nap egyik főszereplőjét, a fiú szerszámát.