Álom 1/1

Az étteremben gyér forgalom volt. A kinti szürkület miatt bekapcsolt mennyezeti lámpák fényében lustán lebbentek a hatalmas edényben terpeszkedő filodendron szakadozott levelei. A középkorú, kissé pocakos, szemüveges férfi lazított egyet a nadrágján s az elfogyasztott raguleves ízével a szájában hátradőlt. A konyha felé nézet ahonnan a pincér érkezését várta a második fogással, amikor valaki az asztala mellé lépett.
- Szeretnék Öntől egy gyermeket.

A férfi felnézett a szőkésbarna, hosszú hajú, huszonéves nőre és tátva maradt a szája, majd vadul kergetni kezdték egymást a gondolatai. "Nem is igaz, hogy ilyen szerencsém lenne? Így a ruhán keresztül nézve az alakja is egész jó. Egy csinos nő nekem felkínálja magát? Meghalok rögtön örömömben!"
- Bocsásson meg kedves kisasszony, elméláztam, nekem szólt? - szólalt meg végül nagyot nyelve. "Istenem! Add, hogy ugyanazt mondja! " - Leülhetek? - kérdezte a lány.
- Persze, hogyne, természetesen - hebegte tüsténkedve. "Jaj, csak nehogy infarktust kapjak. Vajon látszik rajtam?"
- Én is ide járok ebédelni - kezdett ismét beszélni, hátracsapva a haját. - figyeltem magát s azt hiszem ön megfelelne gyermeknemzőnek.

A férfiban megint bennszorult a levegő. Izgalma a tetőfokra hágott, torka kiszáradt, már izzadni kezdett. - Na de, mégis, hogy gondolta kedves... - jutott ismét szuszhoz.
- Oh, bocsásson meg! Éva vagyok. Az ebédet azért csak fejezze be nyugodtan, annyira nem sürgős. - "Atyám! Eldobom az agyam rögtön. Ilyen nincs csak a mesében." - Kedves Éva! Meg kell értenie zavaromat. Ugyanis nem túl gyakran fordul elő velem, hogy csinos ifjú hölgyek partnerül kínálják fel magukat - tért magához kissé.
- Ugyan már ne legyen olyan prűd. - kacagott a lány. "Hogy én prűd? Hát úgy nézek én ki? " - Egyébként hogyan gondolta? Az én spermámat orvos juttatná célba, vagy hagyományosan termékenyítsem meg? Netán fel is akarja neveltetni velem a gyermeket? - érdeklődött, némi éllel.
- Jaj nem, én nem szeretem az orvosokat - mosolygott kedvesen a nő - A természetes módszerek híve vagyok. A gyermek nevelését pedig bízza rám.
- "Én ezt nem bírom! szétdurranok rögtön." - Nem igazán értem, miért pont egy 38 éves, pocakos, szemüveges, kopaszodó pasastól kell magának gyerek?

Keresett még kiskapukat, amiket becsukva benn maradhat a zsákmány.
- Szeretem a megállapodott, nyugodt, kiegyensúlyozott embereket, s önt ilyennek találom. Ismerőseim, rokonaim mind ideges, zilált alakok, ezért is keresem a higgadtságot - csicseregte, hosszú haját hátradobva. "Hogy én higgadt? Ha, nem ennyi ember között lennénk, már kikaptalak volna ruhádból s a tiéd lenne amit kértél." - Mégis, hogy képzelte el az aktust? Nekem családom van két gyerek, feleség. - Tette, mintha aggódna, pedig a szíve majd kiugrott a helyéről.
- Nem tetszem magának? - Érzett rá a vonakodásra a lány. Szétpattintotta a blúzát elöl és szinte pityeregve nézett a férfira. "Oh, anyám de gyönyörű! El kellene vinni most azonnal, mielőtt megüt a guta."
- Csukja össze! Nagyon tetszik kegyed nekem, de éppen az előbb említette a higgadtságot. Nos, most sem akarok kapkodni, nehogy valami visszavonhatatlan rosszat cselekedjek - Kapkodta sűrűn a levegőt.
- Érzem én, hogy nem vonzódik irántam. Megint rosszul választottam, pedig nézze milyen szépek a lábaim is. - Mondta sírós hangon s derékig fellebbentette a szoknyáját. A férfi arca teleszaladt vérrel s egy pillanat alatt leizzadt, amikor egy pillanatra felvillant a valóban formás láb és a fehérnemű.
- "Atyaisten! Hova kerültem? Ez csak egy álom. Fiatal vagyok s vonzó, ha gyönyörű nők szólítanak. Oh, menynyit vártam egy ilyen élményre. Ej-haj szép az élet!"
- Ne tegye ezt velem! Kegyed igen csinos és vonzó, én vagyok tapasztalatlan ilyen szituációban. - Hebegte a férfi.
- Ha ez igaz, jöjjön velem. itt lakom a közelben a szomszéd utcában van egy garzonom.

A nő hangja határozott lett. A férfi alvajáróként összekapkodta a táskáját, kabátját és a nő után lendült. Az utca forgatagában a lány belekarolt és a közeli lámpaoszlop alatt álló fiatalok csoportja felé vezette. - Jó napot kívánok! Valamint bocsánatát kérem. - nézte, nézte a beszélőt, és csak a szeme sarkából látta, hogy újdonsült barátnője, a lassan félkört formáló társaságba állt.
- Színjátszó köri tagok vagyunk és fogadtunk, hogy Éva nem tudja elcsavarni negyedóra alatt egy férfi fejét. Nos, veszítettünk. Még egyszer elnézését kérjük uram, ha megbántottuk volna. Kíván valami kárpótlást? Meghívhatjuk egy italra? - Nem, nem! Köszönöm. - Idegen és rekedt volt a hangja. Kábán visszabotorkált a terpeszkedő filodendron mellé. A pincér éppen hozta a második fogást. A férfi azonban csak ült, és csendben merengett. Egy álom elszállt...