Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
-Kifelé mind a hárman! Gina, rajtad nem igazán lepődök meg. Rajtad sem Larissa. De benned...
*ring* *ring* *ring* majd csönd, mint minden egyes nap. Reggel van, tudod te is mint mindenki,...
kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella
Porcelánfehér bőr, sziporkázóan kék szemek. Ez volt az a két fő tulajdonságom, amivel mindig...
Nobvel rövid története.
Friss hozzászólások
eliksz13: Fantasztikusan írod meg kínjai...
2018-09-21 22:45
Gábor Szilágyi: Folytasd!
2018-09-20 10:14
Mordred12: Nagyon tetszik. Bár Julie lehe...
2018-09-19 15:15
annam26: Ez nagyon sötét, bárki is vagy...
2018-09-15 16:51
Revenda: Örülök, hogy tetszik. :)
2018-09-12 21:16
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A második levél

Kedves Barbara!

Emlékszem, azon a nyáron több volt a csapadék, mint a napsütés, ami vízparton kellemetlen lehet, ha nyaralási céllal táborozunk ott, de mi vidámak voltunk. Kövér cseppekben esett, mi egymásra néztünk, zuhogott, hát nevettünk.
Sok hónap, év telt el azóta, nem is hallottam felőled. Amikor eszembe jutottál, arra gondoltam, biztosan nagyon boldog Veled valaki.
Villámok kötötték össze eget a földdel, és megvilágították a mosolyodat. Máskor, kivételesen napsütéses délelőtt a padon ültünk és a világ komoly dolgairól beszélgettünk. Egyáltalán nem voltál Barbis!

Barbara, Kedves!
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el, hogy megkereslek. Először levélben. Nevedet tudom, várost tudom, még az utcát is emlegetted, a postás biztosan megtalál.
Melegebb volt a víz a levegőnél, amikor kijöttünk, vacogva menekültünk a törölközőkbe. Kinevettél. Micsoda nyaralás volt az, mindennap bőrig ázva? Micsoda nyár volt az – Veled!

Kedves Mosolygós Barbara!
Azóta lányok jöttek, névtelenül mentek, mind gyakrabban emlegettelek magamban. Először a neved, mint egy fohász, aztán a szemed, a mosolyod. Ezt meg is írtam Neked. Kár, hogy az első levelemet nem kaptad meg!
Emlékszel a mólóra? Felálltunk és kért tenyérnyi száraz hely maradt csak utánunk a szitáló esőben. Az is elmúlt, minden elmúlt, örökre elmúlt.
Meglepődtem ám, amikor édesanyád válaszolt a levelemre! Azt írta, biztos örülnél, ha olvashattad volna. Ezt a levelet már el sem küldöm, csak megírtam, csak úgy. Hátha mosolyogsz rajtam!
Miért hagytad, hogy legyőzzenek? Talán éppen akkor, amikor már a boríték címzésén törtem a fejem: milyen utca is?
Édesanyád azt írta, tudott rólam, és Te nagyon örültél volna a levelemnek. Azt is írta: alig egy hete mentél el, nem szenvedtél sokat.
Ha viszek Neked virágot, ugye, nem nevetsz ki? Csak mosolyogj rám, kérlek!
Kár, hogy a második levelemet sem kapod meg!
Hasonló történetek
906
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
1811
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Marokfegyver ·
Örülök a véleményeknek (néhányat kitöröltem, ha már így előkerült ez az írás)!
Az előzmény: családi nyaralás, ahol kisgyerekként megismerkedtem egy másik családbéli kiscsajjal. A történetben még egy puszit sem említek, talán nem is volt. Évekkel később láttam egy ugyanolyan lányt a villamoson, és - mivel emlékeztem névre, városra, utcára - megírtam az első levelet.

Sotetfeher ·
Nagyon szép, nagyon tetszett!
Marokfegyver ·
Örülök, hogy ez a véleményed!

Marokfegyver ·
Örülök, hogy időnként előkerül, annak meg különösen, ha tetszik. Köszönöm.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: