A koliban

Furcsa hely a kollégium. Semmiképpen nem akartam ide kerülni, később semmiképp nem akartam eljönni. Pedig már két éve nem élek ott, már két éve… milyen hosszú idő. Mennyi minden változott azóta. Talán érettebb lettem? Mondhatni vannak dolgok, amelyeket már nem tennék meg s vannak olyanok, melyeket bánok, hogy nem tettem meg.
Ha jól emlékszem június volt. A vizsgákon túl voltunk már alig vártuk a közös nyaralást. Nyaralni csak szép barnán lehet ezért lementünk a Tisza partra egy kicsit napozni. Mi hárman, az elválaszthatatlanok: Timi, Vera és én. Imádtam őket s ők is engem mégsem jutott soha eszünkbe, hogy esetleg mi együtt.

Már legalább egy órája ott voltunk mikor meguntuk a hasunk süttetését és vissza mentünk a koleszba. Vera és én elmentünk zuhanyozni. Persze ahogy az szokás csak egy törölköző volt rajtunk s én furcsán méregettem az én barátnőmet. Nem igazán értettem miért nézem a feszes combjait és a kerek popsiját ennyire. Ezt ő is észrevette és a zuhanyzóba érve viccesen meg is kérdezte:
- Mi van? Megkívántál?
- Persze.-vágtam rá cseppet sem komolyan.

Azonban ekkor hasított belém a tudat, hogy én tényleg megkívántam ezt a lányt. Érezni akarom, akarom, hogy simogasson, akarom, hogy csókoljon, akarom, hogy az enyém legyen csak az ENYÉM.
Veráról lekerült a törölköző s előbukkantak feszes, kerek mellei, lapos hasa, borotvált puncija. Igen nekem ő kell most. Akarom. Milyen szépek a melleid.
- Köszi.
- Mit?
- A dicséretet a melleimről.
- Én nem mondtam semmit.
- De. Valóban szépnek találod őket?
- I-g-e-n.-habogtam.
- Érintsd meg, fogd meg nyugodtan hiszen barátnők vagyunk.

Csak erre vártam. Teljesen be voltam gerjedve s magam sem tudtam miért hiszen már számtalanszor láttam így. Nem bírtam tovább oda léptem s megérintettem ezeket a kerek almákat. Egy halk sóhaj hagyta el a száját. Igen kérlek engedd, hogy megcsókoljalak. Kérlek.
Egyre közelebb hajoltam s vártam. Azt akartam, hogy ő tegye meg. Ő csókoljon meg, akarom, hogy megmutassa ő is akarja. Mire ezt végig gondoltam puha kis nyelve az ajkamat simogatta. Vadul csókolózni kezdtünk. A kezem a mellét kényeztette, majd egyre lejebb kúszott a derekán egészen a popsijáig. Ő is lefejtette rólam a törölközőt s csikarta a hátam. Mindig is mondta, hogy egy vadmacska az ágyban. Éreztem, hogy teljesen nedves már a puncim. A kezemmel a szemérem dombját símogattam s éreztem, hogy ő is begerjedt rám.
- Kívánlak.- búgtam halkan.
- Én is téged. Nagyon.- s vadul bele harapott a nyakamba.

Fájt s mégis jól esett. Akartam, hogy még harapjon, karmoljon, tépjen szét. Én a vállába haraptam nagyon finoman. Mintha meg sem érezte volna. Igen, ha ez kell. Ismét haraptam. Erősebbet hagyj fájjon. Erre sikoltott. Ujjaimmal a kis rózsaszín puniját simogattam. A hangos nyögései csak fokozták a bennem lévő vágyat. Eszembe sem jutott, hogy valaki megláthat minket csak érezni, falni, s élvezni akartam Verával. Megrántottam a haját, ami nem tetszett neki. Igen fájt, gondoltam s neki nyomtam a hideg csempének. Szabadulni akart, de én nem engedtem. Nem mehetsz el, nem menekülhetsz. Ujjamat bele csúsztattam nedves puncijába s simogattam a csiklóját.

Ekkor már nem akart menekülni sőt csuklómat megrántva bejjebb csúsztatta az ujjam. Előre-hátra s köbe-körbe simogattam. Ekkor már szinte sikított az élvezettől. Én is én is akarom érezni, amit te s egy határozott mozdulattal kezét a puncimhoz irányítottam. Halványan elmosolyodott, de tudta mit kell tennie. Kényeztetett majd egyre vadabbul szinte már fájdalmasan dörzsölte a csiklóm. Így álltunk mi, szemben egymással, a másik ajkát harapdálva, s egymás punciját kényeztetve. A külvilág megszűnt számunkra csak mi léteztünk csak MI. Vera arcába teljesen belemélyülve láttam rajta, hogy már nagyon közel jár az orgazmushoz. Másodpercekkel később egész testemben éreztem a szétáradó élvezetet.

Amikor már úgy érzed, ezt nem lehet tovább fokozni s ekkor szinte együtt jutattuk el a másikat a csúcsra. Orgazmus közben magamon kívül voltam soha nem éreztem ilyet még fiúval. Borzongás futott végig rajtam s megremegtem. Erre elmosolyodott. Emlékszem épp egy hete meséltem neki, hogy orgazmus után mindig megremegek s akkor is ugyanígy mosolygott. Valószínűleg neki is eszébe jutott a sztori. Csak álltunk egymással szemben s néztük a másikat. Nem szóltunk semmit, nem is kellett. Ekkor nyílt az ajtó. Te jó ég valaki hallgatózott, ugye nem? Riadtan néztünk egymás szemébe lehet lebuktunk, lehet végünk?

Aki lakott már koliba, tudja milyen gyorsan terjednek a hírek. Ha valaki kint állt és esetleg hallotta vagy inkább végig nézte hogy itt bent mi történt…
- Mit csináltok már ilyen sokáig? Még le sem zuhanyoztatok? Mit csináltatok? – kérdezte Timi.
Tehát ő volt. De vajon hallott-e valamit?
- Timi nahát!- kiáltotta Vera- téged vártunk azt mondtad jössz. Mi tartott ilyen sokáig? Miért nem jöttél eddig?
- Telefonáltam. Mikor beléptem a szobába láttam nem vagytok ott, gondoltam még zuhiztok.
- Mi épp rólad beszélgettünk nem hallottad?- mondta Vera
- Nem. Mondtam, hogy csak most jöttem.
Ezt szerettem Verában. Egy pillanat alatt és nagyon finoman kihúzta az emberből azt, ami érdekelte. Tehát Timi nem hallott semmit. Ezt egy mosollyal meg is „beszéltük”.