Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
ÉnKeresőTerápia:
Új profilommal , új sztorikkal...
2024-09-21 09:43
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Versek
Nincs semmim, mit neked adhatnék,
Nincs létem, hogy érted élhetnék.
Ha volna még bármim, azt is te bírnád,
De szívem már régen elrablád...
Nincs létem, hogy érted élhetnék.
Ha volna még bármim, azt is te bírnád,
De szívem már régen elrablád...
Szerettem, mikor felhívtál,
vizsgára készülve,
örültem, hogy hallom hangodat,
s nem értettem bátorságodat,
hogy férjed jelenlétében beszélsz velem...
vizsgára készülve,
örültem, hogy hallom hangodat,
s nem értettem bátorságodat,
hogy férjed jelenlétében beszélsz velem...
Beküldte: Anonymous ,
2011-05-28 00:00:00
|
Haiku
semmi nem elég
mohó mardosó éhség
emlékezetem...
mohó mardosó éhség
emlékezetem...
Írtam akkor is,ülve az árokparton csöndes magányban:
mint, mi ketten a buszon csöndben, meg téli kabátban.
Írtam akkor is, mikor csak megmaradt a szobaemlék.
Miért van az,...
mint, mi ketten a buszon csöndben, meg téli kabátban.
Írtam akkor is, mikor csak megmaradt a szobaemlék.
Miért van az,...
Nem lököm el magamtól a vonatot,
csak mert néhány adag chips van előttem az asztalon,
mert sportolás közben élveztem a jó hangulatot...
csak mert néhány adag chips van előttem az asztalon,
mert sportolás közben élveztem a jó hangulatot...
Egy új világ hív most magához;
csendes hajó, árnyéka szép.
Lépnék feléd, érnék hajadhoz,
mely gyöngyben úszó, meseszép...
csendes hajó, árnyéka szép.
Lépnék feléd, érnék hajadhoz,
mely gyöngyben úszó, meseszép...
(Sztrájkhoz)
Amikor ítéletem írják,
mikor megrezzen a lábam,
senki sem fog majd szólni nékem;
a daktilust elhibáztam...
Amikor ítéletem írják,
mikor megrezzen a lábam,
senki sem fog majd szólni nékem;
a daktilust elhibáztam...
A csend koppanása a falakon,
mint erőltetett, fájó nyugalom
diszharmóniát kelt ott belül,
hol a gondolatok földje terül...
mint erőltetett, fájó nyugalom
diszharmóniát kelt ott belül,
hol a gondolatok földje terül...
E szűkszavú magányba zárva
a jelzőlámpa zöldre vált,
várom, várom, karom kitárva
a sorvadt, rejtőző halált...
a jelzőlámpa zöldre vált,
várom, várom, karom kitárva
a sorvadt, rejtőző halált...
És felriad, mint alvó gyermek
rémisztő hangú éjszakán,
és felgyúlnak a szürke egek.
Te is ott égsz most, cimborám?
Úgy köszön, mint árva lélek,
de közben céda...
rémisztő hangú éjszakán,
és felgyúlnak a szürke egek.
Te is ott égsz most, cimborám?
Úgy köszön, mint árva lélek,
de közben céda...