A csend koppanása a falakon,
mint erőltetett, fájó nyugalom
diszharmóniát kelt ott belül,
hol a gondolatok földje terül.
Mint határok nélkül lebegő test,
mit komoran sötétlő egére fest
a kétségbeesés őrült istene;
nincs semmi, mi felém intene,
és célt adna e langy letargiában,
korlát lenne egy elveszett mában.
A tavasz örömeit undorral nézem,
a napfényt bőrömön nem is érzem,
csak mint kihűlt test, tépelődöm,
vajon hová tűnt lelkem e délelőttön.
Meghalt tán, csak nem vettem észre,
tovaszállt rég egy kozmikus fénybe,
egyedül engem hagyott hátra árván,
a Közöny földjén végzetemre várván.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások