A csend koppanása a falakon,
mint erőltetett, fájó nyugalom
diszharmóniát kelt ott belül,
hol a gondolatok földje terül.
Mint határok nélkül lebegő test,
mit komoran sötétlő egére fest
a kétségbeesés őrült istene;
nincs semmi, mi felém intene,
és célt adna e langy letargiában,
korlát lenne egy elveszett mában.
A tavasz örömeit undorral nézem,
a napfényt bőrömön nem is érzem,
csak mint kihűlt test, tépelődöm,
vajon hová tűnt lelkem e délelőttön.
Meghalt tán, csak nem vettem észre,
tovaszállt rég egy kozmikus fénybe,
egyedül engem hagyott hátra árván,
a Közöny földjén végzetemre várván.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások