Halál

E szűkszavú magányba zárva
a jelzőlámpa zöldre vált,
várom, várom, karom kitárva
a sorvadt, rejtőző halált.

Tiltott szavakkal intek búcsút
e mocskos sárgolyónak itt.
Az élet akár hullámvasút:
felvillan lágyan, s búcsút int.

Nem félek, hiszen félni nem kell,
úgyis mélyre húz e mocsár,
ha futok, gőggel, szerelemmel,
ha sír nyakamban a gitár.

Menekvő sínek rogynak alám,
eltaposva, akár a fű,
s ha kivet száz alvadt éjszakán...
az élet úgy is gyönyörű.