Megöleltem egy gyenge rózsát,
Nem szúrt meg a tüskéjével,
Védtem, őriztem az álmát,
Együtt nyugodtam szép szemével,
mit egy pillanatra kinyitott,
kérdőn, mélyen rám tekintett,
nem szólt semmit, nem kínozott,
megölelt s csak némán nézett.
A pillantásból tudtam már,
Hogy nem fogom elveszíteni,
Kezem csak kezére várt
Nem kell többet keresni,
mert megadta Isten kit lelkem kért,
hiány nélkül minden szép,
eddig itt voltak ők, szenvedtem vért,
s eljött a csodás álomkép.
Ha ezt írom, ő olvassa majd,
Mert vállalom az érzésem,
Kezem sok bolondot űz, hajt,
Ordítom nekik: Szeretem,
elvenni e csodát nem tudjátok,
kezemmel védem kis kezét
nem engedem, hogy bántsátok,
őrzöm, védem Éjjelét.
2005.02.06.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...