Az Alföld bársonyos éje felett
a telihold tündérfényként lebegett,
ezüstbe vonva fákat, bokrokat,
felidézve puha tündércsókodat...
Éjközép. Az ezüst fűben fekve,
ezüsttájon az ezüst égre meredve
Rád gondolok ott északon, messze,
a magasban úszó Holddal szemezve.
Éjféli csalogány cingár hangja
gondolataimat el nem vonhatja,
s a messzi távolból halkan szóló
hang érkezik, tündéri brácsaszóló.
Csendes szellő simít végig rajta,
oly puhán, ahogy mindig is akartam,
ámde nyomába sohasem érhet
puha ajkaidnak, mit ajkam remélhet.
A csillagok odafenn hiába
vonják el figyelmem sziporkázva,
szempár viszonozza odafentről
pillantásom: tündéré az egekből!
És lassan, ahogy múlik az éjjel,
szívem megtelik e csodás egésszel.
Bársonyos, varázslatos éjjel volt...
Rájöttél már? Te voltál a Tündérhold!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Bocs a hibáért... :flushed:
Ez egyszerűen elvarázsolt engem, bár tudod a Holddal kapcsolatosan amúgy sem tudok elfogulatlan lenni :blush:
Gyönyörű volt, magával ragadó képekkel...nálam max pontszámot érdemelsz.
Gratulálok.
:flushed: