A várfalon állok,
Már nem tudok sírni...
Valamire várok,
Már nincs erőm élni...
Sok százan jöttek
Ma megnézni a várat,
Nevetnek, zörögnek
A Duna is árad...
Sodródik mindenki
Suttogva mögöttem.
Egy lépést kéne tenni
Bár nem menne könnyen...
Lábamnál a város,
Körülvesz a kék ég,
Mindenki magányos,
De legalább él még.
Szédelegve állok,
Mert szívembe hasított:
Így lesz ez már mindig,
Ha írtok, ha sírtok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?