Titanic-ok kíméljetek!

Belsőm egy nagy hidegség,
A szívem egy jéghegy, mit körülvesz a sötétség.
Ne akard megolvasztani,
Nem fog ez senkinek sikerülni!

Mennyi Titanic hajó jött hozzám,
De mind elmerült a sötét óceánban.
Szépek voltak, okosak, jók,
De egyik sem nekem való.

Belémütköztek, ám én erősebb voltam,
Fájdalmas hangokat kiáltozva,
Elmerültek a sistergő habokba.

Ott fekszenek szívem legalján,
Ahol a vérem rohasztja őket talán.
Nincs nekik nappaluk, se éjjelük,
Csak szenvednek, mert nem teljesült kérésük.

Egyszer majd felragyog, s felém hajol
S boldog leszek akkor valahol.
Ám addig Titanic-ok kíméljetek,
Nem nyerhetitek el hideg szívemet!