temetőben

Sötét,borús estén...egyedül sétáltam
Magányosan, egy temető kis zugában
Végighaladva a sírok között...
Szemembe a könny, bele-bele szökött
Nem éreztem semmi, csak, hogy egyedül vagyok
Nem vesz körül senki, nem fogják a karom
Letelepedvén az egyik sír közelébe
Emlékeim röppentek vissza a fejembe
Fájó emlékek melyeket csak én érzek
A halottak már tudják mit jelent az élet
Elmerengve gondolataimban
Egy kis zajt hallottam
Mintha valaki szuszogna mellettem
Figyelmem most a sírokra szegeztem
Nem tudtam mi lehet...de féltem
Remegő kezemmel az eget kémleltem
Ekkor valamit megláttam az égen
Fényes csillag világította meg lényem
Átsuhant rajtam az egész életem
Belőlem teljesen kihúnyt a félelem
Dőlhetek nyomorba, vagy jöhet értem a halál
De addig hallgatom a csendnek megtörő szuszogó zaját