Őszi tájban ült akkor az idő
Szürkeség ölelte át a fákat mindenütt
A nap sem bontotta ki sugarát
Mintha többé fényt sem akarna adni már.
Elmentél, itt hagytál örökre minket
Egy utolsó ölelést sem engedtél meg nekem.
Szerettelek! Ezt tudnod kellett
És tudtad is ezt jól szerintem.
Voltam ugyan rossz és engedetlen
De akkor nem voltam más, mint egy gyermek.
Megannyi kóbor nap elment azóta
És hiába üti a perceket az óra.
Te nem tértél vissza hozzánk.
Konokul, makacsul a földbe vágytál.
Te voltál maga az erő és a biztonság.
Semmi sem pótolja hiányodat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
"Semmi sem pótolja" a verset.
Attól még, hogy rövidek a sorok és itt-ott a sorvégek emlékeztetnek rímekre, ez még nem vers. A gondolatok szépek, de nem eredetiek, ezért mégsem mentik meg az írást.
Javaslom, hogy olvass néhány más szerzőtől - akár ezen az oldalon is találsz jókat - s majd utána nézd meg ismét a sajátodat, és javítsd, amit szükségesnek találsz!