Őszi tájban ült akkor az idő
Szürkeség ölelte át a fákat mindenütt
A nap sem bontotta ki sugarát
Mintha többé fényt sem akarna adni már.
Elmentél, itt hagytál örökre minket
Egy utolsó ölelést sem engedtél meg nekem.
Szerettelek! Ezt tudnod kellett
És tudtad is ezt jól szerintem.
Voltam ugyan rossz és engedetlen
De akkor nem voltam más, mint egy gyermek.
Megannyi kóbor nap elment azóta
És hiába üti a perceket az óra.
Te nem tértél vissza hozzánk.
Konokul, makacsul a földbe vágytál.
Te voltál maga az erő és a biztonság.
Semmi sem pótolja hiányodat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
"Semmi sem pótolja" a verset.
Attól még, hogy rövidek a sorok és itt-ott a sorvégek emlékeztetnek rímekre, ez még nem vers. A gondolatok szépek, de nem eredetiek, ezért mégsem mentik meg az írást.
Javaslom, hogy olvass néhány más szerzőtől - akár ezen az oldalon is találsz jókat - s majd utána nézd meg ismét a sajátodat, és javítsd, amit szükségesnek találsz!