Most magamban vagyok, s egy padon ülök,
Egy párt nézek, mi jön-megy, s hiszem örülök.
Azt hiszem, hogy örülök, így ülve s ezen szép párt nézve
De szívem mélyén üresség kong, s gondomért van ki felelős-e?
Nincs ki megértene, nincs ki beszélne velem,
Életem összement, de őket nézve örül-e szívem?
Szép párocska ez, csak meddig húzzák,
Jó látni őket, de a szívem összezúzzák.
Összezúzza szívem e szép szerelmük,
S biztos vagyok benne nem látom a könnyük.
Pár napja jöttek ők ketten össze egy téren,
Szépen megvannak most tavasszal, de mi lesz télen?
Együtt lesznek-e szépen, mint most ők ketten még,
Vagy más utakon járnak, s a kettő nem keresztezi egymásét.
Éltük egybe fonódik-e akkor is, mint most,
Szerelmük nem csak füst, mit a szél elmos.
Oly szépne, lágyan fogják egymás gyöngéd kezeit,
Szelíden, cél nélkül járnak, s nézik egymás szemeit.
Egymásban csak a szépet látják, csak az éltet, csak a jót,
Csókokkal öntik egymás ajkait, s nem mondanak szót.
Szeretik egymást s ez így van jól,
Élvezik életüket, szépen s nagyon mint egy ’ól.
Ők szerelmesek, de hagyom is kettejüket,
Sokan vannak szerelmesek, s én hagyom mindet...
2003. április 10én
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Hozzászólások
Szeretik egymást s ez így van jól,
Élvezik életüket, szépen s nagyon mint egy ’ól.
-
tatyikám, nem kéne feltétlenül a rímre törekedni... teljesen idétlen benne ez a megoldás. ne a forma hozza létre a tartalmat, hanem a tartalomhoz igazodjon a forma. egyébként szerintem még a mostani verseiden is van bőven mit csiszolni, igazán pofátlanság hát a másfél évvel ezelőttieket beküldened. (mert azok még szarabbak)
egyébként nem tudom, ki adott ennek a versnek a költőiségére 8 pontot, de nálam ez a 2-3 pontos kategória.
Biztos, hogy rokona se vagy Papó sze@sze-nek? A szavad járása szakasztott.:)))
Ez volt kb. az 5. versem, úgyhogy még nagyon kiforratlan, valamint sose szerettem úgy írni, hogy megkérnek rá, pláne meg nem akkor, mikor megmondják, hogy miről...
Tudom, hogy az baromira nem illik oda, de így volt leírva, már nem tudom, akkor és ott, mit akartam kifejezni vele.
A másik dolog, amit megemlítek, egyetlen oka van annak, hogy a régi írásaim közül is hozok fel, az, hogy most éppen "nyugalmi" állapotban vagyok. Ez nállam azt jelenti, hogy most csak az érzéseimmel foglalkozok, próbálok lezárni dolgokat, nos, ez volt, akkoriban, mikor az oldalra elkezdtem feltölteni ezeket a régi írások, de rájöttem, hogy nem szép a régiségre, a múltra emlékezni (voltaképpen az szép, csak nem úgy ahogy én teszem), és éppen ez ami meggátolt abban, hogy felhozzam a régi füzetemnek (=kötetemnek) a további írásait, ugyanis azok más világban írodtak, egy régi, mára már összeomlott világban... Ami pedig a mostani "jelent" illeti, újra kezdtem írni, egy új kötetet, melyben az Inopikus fejlődésekről írok, vagyis a "hiányos feljődésekről", amikor egy dologból valami olyan alakul ki, amit nem egy folyamat alakít, hanem egy kis "valami", amit maga a folyamat sem ért, de majd úgyis fogod olvasni (, ha szoktad az írásaimat).
Egy másik (számomra örömteljes) hírről szeretnék számot adni (, tudom nem a legjobb helyen, de az "aktuálisnál" is meg fogom tenni"), melyszerint az Öngyilkos álommal egy első díját nyertem, a Miskolci Célpont Stúdió Művészeti Pályázatának Prózai kategóriájában. Igaz, ott a "Reinkarnáció, avagy az újraszületés-szintű halál" címmel, de csak a címet változtattam (a beadott novellám a II. Improvizációm 4. változata egyébként). Köszönöm, hogy olvasol, neked is oldherold, meg mindenkinek, nekem ez sokat jelent, ... köszönöm :')
Üdvözletem mindekinek:
Inopier