Hideg sírokban kotorász,
Rideg, nyálkás, csupasz csontváz.
Arany, rubin, gyűrű, gyémánt,
Mind az övé, érte tért át.
Nem hisz Istent, szíve bazalt,
Csontos ujjak, mit föld takart.
Most szabadon, préda-állat,
Lábbal rúg arrébb egy állat.
A koponya aranyfogát,
Kiszedi a gonosz galád.
Nézegeti, méricskéli,
A hamis gyöngyöt elejti.
Zsebeit teletömi Ő,
Nem marad már ott drágakő,
Berugdalja a csontokat,
Visszatúrja a sírokat.
Kezet töröl, ruhát porol,
Az árusnál mesét kohol.
Találta az árokszélen,
Örökölte tavaly télen.
De nem elégszik meg soha,
Ruháján a sírok pora.
Szeme beteg fényben lángol,
Csontváz Ő, ki sírban táncol...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Kérsz egy kis kakaót? Levegőt, nyugalmat? Amúgy együttérzek most veled. Tudod, van, hogy csak olvasgat az ember csendben, nem kell mindig a vélemény.
Jól legyél.