Sírrabló

Hideg sírokban kotorász,
Rideg, nyálkás, csupasz csontváz.
Arany, rubin, gyűrű, gyémánt,
Mind az övé, érte tért át.

Nem hisz Istent, szíve bazalt,
Csontos ujjak, mit föld takart.
Most szabadon, préda-állat,
Lábbal rúg arrébb egy állat.

A koponya aranyfogát,
Kiszedi a gonosz galád.
Nézegeti, méricskéli,
A hamis gyöngyöt elejti.

Zsebeit teletömi Ő,
Nem marad már ott drágakő,
Berugdalja a csontokat,
Visszatúrja a sírokat.

Kezet töröl, ruhát porol,
Az árusnál mesét kohol.
Találta az árokszélen,
Örökölte tavaly télen.

De nem elégszik meg soha,
Ruháján a sírok pora.
Szeme beteg fényben lángol,
Csontváz Ő, ki sírban táncol...