Séta

Boldog voltam
egy pilanatra.
gondtalan voltam.
Hamar elillant.

A szobámba álltam.
Éreztem a fájdalmat.
Nem tudtam mit tegyek.
tudtam, mindent elveszíthetek.

Lábaim hirtelen megindultak
Nem fogtak műr el az inulatok
Fájdalom, magány, üresség kísértek
túl nehéz terhet cipeltem.

Eszembe jutott gyermekkorom
A játékok, a boldog kacajok.
Nem tudtam hol vagyok.
csak egy ember vagyok.

eszembe jutott kamaszkorom.
A heves viták, a barátok
A csalódások, a fájdalom,
Az hogy minden megváltozott.

Eszembe jutott ifjúkorom
Az hogy minden elkomorodott
Nem láttam semmi kiútat
csak egy alagutat

Végre rájöttem hol vagyok
Tudat alatt mentem oda
Nem tudtam mit tegyek
De hirtelen rájöttem

Mint aki egy álomból ébre.
Múltam nem létezett,
jelenem nem értettem
Jövőmet elesztettem.

Ott álltam a szakadéknál,
ott álltam a pereménél,
ott álltam a halál szélén,
ott álltam a végetemnél.

Léptem egyet
jöttek az emlékek.
Léptem kettőt
minden meggyötör.

Léptem még egyet
és éreztem mit kell tnnem
léptem és éptem
és mindent értettem.

Hirtelen zuhanni kezdtem
tudtam, hogy ez a helye
becsuktam szemeimet
hallottam, hogy hív a tenger.

Szívembe költözött valmi
nem tudtam megmagyarázni.
Befogadtak a hullámok
Éreztem a szabadságot.

Elnyelt a mélységes tenger
elnyelt a nyugalmas béke
csend lett a lelkembe
csend borul a szívemre.