Öregek lettünk

Öregek lettünk

Megöregedtem, és utamnak végét látom,
de velem van még a régi jó barátom.
Unokáinknak beszéljük, hogyan éltünk,
egy-két rossz arcot összevertünk.
Elmeséltük mennyi hülyeséget csináltunk,
de a hülyeségben még mindig benne vagyunk.

Sok tudás van kezünkben,
és emlékek járnak eszünkben.
Mi lelkünkben fiatalok vagyunk,
de nem úgy vág már öreg agyunk.
Emlékezünk egy fiatal szép nőre,
de neki is kifehéredett már feje szőre.

Isszuk a bort a kisasztalnál,
a pohár kiürült a barátomnál.
Várjál barátom, töltök Neked
nagy öröm hogy még ihatok veled.
Öreg tagjaim nehezen bírják a strapát,
de akkor is csillapítom barátom szomját.

Ő volt, aki segített az álmom elérésében,
de volt ő is bajban és bízott az én lelkemben.
Rosszat akartak Neki de én keményen odavágtam,
gyorsan kézzel, lábbal mindet összezúztam.
Nem hagyom, hogy barátomnak baja essen
nincs isten, aki nekünk a falra ördögöt fessen.

Unokáinkat nézzük félig könnyes szemmel,
visszagondolunk a régi időkre öreg fejjel.
Előttük van még az egész élet.
Mi már megettünk sok kenyeret.
Azért fejet hajtunk isten előtt,
mert tőle kaptuk az életerőt.

Azért csak jók vagyunk mi még,
kimegyünk a garázsba tuningolni mint rég.
Felvesszük a bőrkabátot és a napszemüveget,
és nézik a fiatalok, ahogy a két öreg dönget.
Nagy géppel alattunk dübörög a földünk,
és érezzük, hogy fiatalos vér pezsdül bennünk.
( Pyton )