Nehéz Szívvel

Nehéz szívvel veszem tudomásul,
Mások szíve mindig elárul,
Nem hagyják megmutassam ki vagyok,
Akire nem mosolyognak már a csillagok.

Nehéz szívvel járom utamat,
Magányosan,egyedül, szívem kutatgat,
Kémleli van-e ki szereti,
Ki háttal álva ki nem neveti.

Nehéz szívvel nézek szét,
Mindenki eladja a lelkét,
Vannak páran kik becsülettel élnek,
És a becsülettől sokat remélnek.

Vannak barátaim, igazán,tényleg,
De nincs egy nő aki szeressen,szívem zokog,remeg,
Már nem reménykedhetek,elfáradtam,
Kimerültem a fájdalomban,csalodásban,elbágyadtam.

Nehéz szívvel tekintek a jövőbe,
Ami számomra nincs,elhagyott örökre,
Kétségek közt örlődve,reményvesztve,
Fájdalomtól elemésztve.

Nehéz szívvel nézem a napot,
Nincs ott,pedig tegnap még ragyogott,
Nehéz szívvel nézem,a holdat,
Távolban egy kutya fájdalmasan ugat.

Nehéz szívvel várom,fujjon rám a szél,
Olyan kívánja ezt,aki már nem remél,
Nehéz szívvel hallgatnám a madarakat,
Minden gyászol minden hallgat.

Nehéz szívvel élek,s halok,
Nem látom meg újra a napot,
Magányosan veszek feledésbe,
A feneketlen kút örök sötétjébe.
Egyedül leszek ott is,mint itt,
Elfelejt majd mindenki,aki valaha bennem hitt.
Nehéz szívvel itt maradok,meg kell tennem,
Nehéz szívvel,mert elszállt minden reményem.