Nagypapámnak

Nem tudom ki voltál, még meg sem születtem mikor elhagytál minket élőket. Mesélték nekem nem is kevesen, hogy verseket írtál te nekem. Most én írom őket, s érzem minden szónál itt vagy velem! Olyan mintha itt lennél, de mégsem vagy….Szeretnék veled beszélni, csak egyszer, csak keveset, csak VELED. Bárcsak élnél, s itt lennél velem! De a sorsát senki sem maga írja, s te sajnos meghaltál már, de tudd én így is szeretlek, hisz nem vagyok más, mint az unokád!