Múzsámhoz

Eljön az éj, felébrednek az álmok,
rád gondolok most is, érintésedre vágyom!
Távol vagy tőlem és mégis oly közel,
hallom ahogy szíved egyre gyorsabban ver!
Lehet csak érzékeim délibábja vagy csupán,
vagy mégsem álmodom, s létezel talán?
Mosolyod édes, szemed vággyal ég,
"Légy enyém"-suttogod, s kezed nyújtod felém.
Megérintem lassan, lágy csókkal az ajkad,
s szívemben megszólal egy igéző dallam:
Légy múzsám kedves, versek ihletője,
titkos, édes szerető, álmok megmentője!
Fogd hát meg a kezem, repüljünk az égig,
ne törődj a világgal, csak a boldogság mi számít!
Táncra perdül két szív, eggyé lesz két test,
az éjszaka csodáját megőrzi a végzet!
De gyarló önzéssel eljön majd a hajnal,
s csodaszép álmunk elviszi magával!
Ne csüggedj Édes, nem tűnt el a varázs,
újra jön az éjjel, hogy létezzenek csodák!