L. P.

Talán az én hibám volt minden,
Talán az enyém, hogy már nincsen,
Hiába hallom, hogy sosem volt igazán,
Nehéz változtatni bensőm szaván.

Elhagyott, pedig tudta, hogy szerettem,
De neki én soha nem kellettem,
Angyalmosoly mögött a könnyeket nem látta,
Érezte vajon, egy kérő szív hogy várja?


(Ref. :)
Talán nem látta, arcát hogyan néztem,
Marionettbábu voltam kezében,
Valaki, ki évekig tűrt annyi hazugságot,
Valaki, ki megváltaná érte a világot.



Érzelmeim nem érdeklik, csak legyint szavamra,
Gyors búcsúzással hagy most is magamra,
S olyannyi könny sem mosta még tisztára szemem.
Mert úgy érzem, még most is szeretem.