Kezdet és végzet

Gyermekként elhiszed, hogy szép a világ, s vígad,
Kívánsz és egy tündér teljesíti vágyaidat!
Ám jön a végzet és a sors, felnősz hamar,
fájdalmasan üvöltesz, ha a kín szívedbe mar!

A dühödt folyam elragad, mit időnek hívsz,
És elveszted a csatát, melyet magad ellen vívsz!
Sebeiddel küszködve, a homályba vonulsz,
Többet már nem veszíthetsz, hibáidból tanulsz!

Hited vesztve rohansz, követelsz a világtól,
A tökéletest keresve, undorotsz a hibáktól,
De elfáradsz és megtörsz, hisz támaszod nincs,
A földhöz ragadsz végleg, szárnyaidon bilincs!

Vágyakozni kezdesz, gyermekként fogsz álmodni!
Szeretet lesz szívedben, senkit nem fogsz bántani!
Kívánsz majd, s egy tündér teljesíti vágyaidat,
És újra elhiszed, hogy szép a világ, s vígad!