Két szív megszakadt

A lány élte az életét, senkire és semmire sem várt,
Egyszer csak egy kedves, szerető fiúra talált,
Megismerték egymást, egymásba szerettek,
Szívük a másikért dobbant, mást nem tehettek,
Még soha sem látták a másikat,
De ezért a szerelemért feladták az álmaikat,
Pár hónap alatt az érzésekből igaz szerelem lett,
Attól a perctől fogva két lélek csak egymásért lett,
Az elején még hazudtak maguknak, s érzelmeikben kételkedtek,
Csak várták az első találkozást, s tétlenkedtek,
Mikor eljött a nagy nap a kislány teste remegett, mert félt,
De tudta, hogy idáig csak ezért az egy napért élt,
A lány csak ment egyedül, sok emberbe ütközött,
Végül meglátta a fiút, s forró láng gyúlt a két szív között,
Megfogták egymás kezét, s az utcán sétáltak,
Egyszer csak egy nyugodt, szép helyet találtak,
A fiú úgy nézte a lányt, mint a világ utolsó csodáját,
A lány észrevette, s hirtelen elpirult, lehajtotta orcáját,
S őrülten vert szerelmes szíve, teste beleremegett,
A két szív lángra robbant, s ő mégis az érzésekben kételkedett,
A fiú mélyen a szemébe nézett, megakarta csókolni,
De ő nem hagyta, nem kell mégjobban a lelkébe tiporni,
A fiú kedvesen rámosolygott, úgy látszott boldog volt,
Mindketten érezték, ahogy szívük örökre összeforrt,
Hirtelen könnyes lett a lány boldogságtól csillogó szeme,
Tudta, hogy ez a nap sem örök, s őrülten zokogott lelke,
Csak mosolyogtak, végül eljött a bucsú, az utolsó pillanat,
Innentől kezdve mindkettejük szemében ez a nap egy emlék maradt,
Teltek a napok egyre jobban egymásba szerettek,
A lány várta a fiút, de az mindig kifogást keresett,
Nem bírták tovább, a fiú elhagyta a lányt,
S az még a mai napig is csak rá várt,
Ő érezte csak igazán, hogy két szív megszakadt,
Csak az emlékek, s a vérző seb ami a két emberben megmaradt,
A lány mára már felnőtt, még mindig a fiúra vár,
Róla álmodik minden végtelen éjszakán,
Érte sír, mert tudja, hogy többé együtt nem lehetnek,
Hisz két út van, s mindketten más utat keresnek,
De ő a szívét örökre a fiúnak adta,
Pedig a fiú szíve az ő szívét halálra marta,
A lány csak szenved, nem tudja meddig bírja már,
Számára csak egy esély van, a halál, s arra vár...