Jégkirálynő

Mint jégvirág az ablakon,
oly hideg a mosoly az arcodon.
Jégkirálynő vagy a csúcsok- csúcsán,
Talán a lelked is „jéggé” fagyott már?
Ijesztő kérdés, de én megkérdeztem,
nem adva fel a reményt helyetted!
A szemedben még ott ég a szenvedély,
csak küzdj, és a szerelem érzése újra a tiéd!
Szépséged harc nélkül is megmarad,
De e lángok nélkül varázsod elillan.
Ez a varázs belülről jön, „élet” a neve,
Emberi érzések, és értékek e tűz éltetője!
A könnyeket sem feledted még el teljesen,
Hisz az arcodon a jégcsap még ott „pihen”.
Hagyd a napfényt áthatolni a felhők között,
És lássd újra a színes világot a hegyek mögött!
Ha ehhez kell egy társ, íme itt vagyok veled,
Segítek, de a jégkirályod soha nem leszek!