Inkább a halál

A halál.
Azt hiszem a halál lenne a legédesebb.
Szegődnék szeretőül a zord kaszáshoz,
Csuklyáját levenném, s csont-arcát csókolnám.
Sosem hagyna el.
Ő úgy szeret, ahogy senki sem.
Megérti bánatom, félre nem vezet.
Az övé leszek tehát.
Egy férfi sem érhet fel vele.
Mind hitvány, hazug.
Cifra szavak mögé rejtik gondolataikat,
Mit én így nem értek.
Gyötörnek.
Gyötör, hogy kétségek közt hagynak,
Gyötör, hogy szavuk mögött nem tudom, mi rejtez.
Magukhoz rántanak? Vagy eltaszítanak?
Azt akarom, hogy nyíltan szóljanak.
A halál.
Ő nem szól, csak cselekszik.
Nem kell napokig gyötrődnöm azon, mit akar.
Ha eljön, ő magával visz örökre,
S akkor enyém lesz a mélysötét...