Farsang anno 99.

Farsangi bál, öröm ünnep, vidám ilyenkor a nép
Ez a nap, a mulatságnak hozta el az idejét
Van itt álarc, álöltözet és minden mi bohókás,
Mi sem vagyunk megszokottak, ez a jókedv bizony más.

Ötletekben gazdagon, mi készültünk, már előre
Ruházatunk és a maszkunk szerepelt a tervünkbe.
Hogy ki minek öltözik ma, az még titok, nagy titok
Ilyen vidám embereket, még a világ sem látott.

Előző bál alkalmából is nagy volt a választék
Volt itt grófnő, utcaseprő, arab emír, rút és szép
Balerina, koldus, király, meghökkentő jellemek
Főleg olyan ábrázatok, min nevetnek az emberek.

Mert a jókedv alapállás, bánkódni itt nem lehet
Nem veheti semmi el most, a végtelen kedvemet.
Én lemegyek a pincébe, felülök egy hordóra
Kurjongatva ösztökélem, hogy vigyen fel a holdra.

Azt nem értem mért nevet most, mindenki a tettemen
Hisz a hordón utazást, én senkitől sem vettem el.
Gyertek ti is barátaim, és gyorsan kövessetek
Ti meg, kinek nem jut hordó, vidáman nevessetek.

De ha ez sem elég, akkor folytassuk az ünnepet
Mert Marcsi és Karesz nekünk, még sok szépet szervezett.
Lesz itt vidám beugratás, tombola és dáridó
Zene és tánc, tavasz és nyár és a végén nyárihó.

Most szóljunk az asztalról is, mert az étkek garmada
Úgy nyomja az asztallapot, hogy elég volna harmada.
Nem is merek én berúgni, az asztal alá lecsúszva,
Mert az étkek súlya alatt, az tán még rám szakadna.

No de félre minden tréfát, mert ez biz komoly dolog
Ugye nincs is köztünk senki, ki ilyenkor mosolyog.
Nincs bizony, mert léhaságra mi nem adjuk a fejünk
Nem mosolygunk, de nem ám, csak jó hangosan röhögünk.

Nem is mondtam nektek el még, hol is van most ez a bál
Itt vagyunk mi kinn a "tanyán" a Csegezy kúrián.
Nektek kedves olvasóim, ez a hely nem idegen
Itt voltunk mi, nem is oly rég, egy csodálatos szüreten.


1999.xxxxx


(Ezt a verset előkészítettem az “eseményre”, de bemutatni nem tudtam, mert hasonlóan az 1998-as szürethez, mi nem is kaptunk meghívást.)