Sírok. Zokogok, és tekintetem sötét gyűlölet lángjában emészti tükörképed.
Kaján vigyorra húzódik ajkam, és kezemben a késről lassan csöpög le alvadó véred.
És halkan elkezdek kacagni. Majd egyre hangosabban,
Mert hangod még mindig ott sipákol az agyamban:
"Megint kihagytál valamit! Lusta, gerinctelen féreg!"
És elmém ismét elönti, ellepi, megfojtja a méreg.
A kés ismét lendül. A penge ismét húsba váj.
És lelkemben tisztulni kezd, a vérvörös homály.
Ekkor hugom betoppan a szobába, ártatlan mosolya arcára fagy:
"Mit tettél, bátyám...? Te erős, te nemes, te nagy?"
"Sajnálom, tényleg" - felelem én lassan.
"De ezt a kínt tovább már nem bírhattam."
Sikoltva rohan ki a szobából, és megjelenik apám.
Megfagy ereiben a vér, ded erőt vesz magán:
"Miért kellett? Miért?! Te bolond vagy, elmebeteg, őrült!"
"Mert én szörnyeteg vagyok, amit e nő szült."
Most öcsém omlik lábamhoz zokogva.
Ő nem szólt semmit, valahol érezte, tudta.
"Bocsássatok meg" - felelem,
És újra megtelik könnyekkel a szemem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások