Sírok. Zokogok, és tekintetem sötét gyűlölet lángjában emészti tükörképed.
Kaján vigyorra húzódik ajkam, és kezemben a késről lassan csöpög le alvadó véred.
És halkan elkezdek kacagni. Majd egyre hangosabban,
Mert hangod még mindig ott sipákol az agyamban:
"Megint kihagytál valamit! Lusta, gerinctelen féreg!"
És elmém ismét elönti, ellepi, megfojtja a méreg.
A kés ismét lendül. A penge ismét húsba váj.
És lelkemben tisztulni kezd, a vérvörös homály.
Ekkor hugom betoppan a szobába, ártatlan mosolya arcára fagy:
"Mit tettél, bátyám...? Te erős, te nemes, te nagy?"
"Sajnálom, tényleg" - felelem én lassan.
"De ezt a kínt tovább már nem bírhattam."
Sikoltva rohan ki a szobából, és megjelenik apám.
Megfagy ereiben a vér, ded erőt vesz magán:
"Miért kellett? Miért?! Te bolond vagy, elmebeteg, őrült!"
"Mert én szörnyeteg vagyok, amit e nő szült."
Most öcsém omlik lábamhoz zokogva.
Ő nem szólt semmit, valahol érezte, tudta.
"Bocsássatok meg" - felelem,
És újra megtelik könnyekkel a szemem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások