Érdemes adni, amit én...

Érdemes adni, amit én adok?
Hogy sós könnyeim záporában ülj,
s hallgasd lemondó ajkaim körül
éveim sóhaját gyér mosolyok
fényén, melyek nem élnek, bár konok
szavad csak bíztat? Jajj engem legyűr
a félelem: nem érdemes! Hevül
szívünk, s egyrangú véled nem vagyok;
s fáj, hogy aki, mint én csak annyit ád,
fösvénynek számít. Jaj, jaj vége! De
nem szennyezem be lelked bíborát,
szép tükrödet mérgem ne fussa be-
lásd, adni méltót nem talál a vágy-
csak szeretlek! De ne törődj vele.