Élő halott
Mindent hallott
Párizsban az élet léha,
Én is arra járok néha.
Bámulom a Szajna vizét,
S csókolom a lányok kezét.
Párizsban a szerelem lángol,
Nincsen bánat közel s távol.
Mindenki szeret mindenkit,
De titkolva félt valakit.
A háttérbe nem lát senki,
Mi van belül nem is sejti.
Míg a felszín buja, békés,
De a kézben ott van a kés.
A csókok mérget rejtenek,
És áldozatot ejtenek.
A mosoly hamis csillogás,
Könnyen lepattan a máz.
Ilyen Párizs lanyha napja,
Minden látszat, csalfa, balga.
Minden arany, ami fénylik,
Gyáva az ki ebben bízik.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Sírrabló ·
Vélemény? Értékelés? :innocent: