Élő halott...

Élő halott
Mindent hallott

Párizsban az élet léha,
Én is arra járok néha.
Bámulom a Szajna vizét,
S csókolom a lányok kezét.

Párizsban a szerelem lángol,
Nincsen bánat közel s távol.
Mindenki szeret mindenkit,
De titkolva félt valakit.

A háttérbe nem lát senki,
Mi van belül nem is sejti.
Míg a felszín buja, békés,
De a kézben ott van a kés.

A csókok mérget rejtenek,
És áldozatot ejtenek.
A mosoly hamis csillogás,
Könnyen lepattan a máz.

Ilyen Párizs lanyha napja,
Minden látszat, csalfa, balga.
Minden arany, ami fénylik,
Gyáva az ki ebben bízik.