Hogy vetülne elém most az arcod
megpaskolva a hajnal-fénye
által
de te nem látsz beszélsz
szemed sótlan mogyoró a vajban
járdák szegélyéről bámulsz rám
mert sarj ölelést mállaszt a szél
Imádtam a hangod hát nem érted
s mosolyodból fűztem
pántlikát a kéjre
és nyakad bőrében hallgatóztam
Kacagtál nyíló boltok ablakából
veréb fészkelt póznák magasában
onnan vitorlázott felém teltajkú emléked
tán mikor még el sem váltunk
És csönd lett
csókok apró léptű állatok naplementében
keltében virítottak nem is tudom
Adj valamit még adnod kell
Visszajössz
nem jössz vissza érzem
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
Az egyiken cizellált, míg a másikon szimpla.
Az egyiken jobban hajlanak a vonalak, mint a másikon.
Jól mondom?