Egy fiú és egy lány

Volt egy fiú és volt egy lány. Egymásnak ismeretlenek tán, de egy szép nap az élet össze rakta a "képet". Megtalálta egymásnak a két példaképet. Messze voltak egymástól, bár a szerelem lángolt, az élet keserítette életüket bárhol. Találkozni akart a lány egy szép napon, de a fiú nem jött el azon a hajnalon. S a lány feladta, szíve sajgott égett a bánattól. Azt gondolta becsapták és hazugság volt minden az álomról. Szidta a fiút s az életet hogy mért pont vele történt meg ilyen. Bánatát magába folytva folytatta az életet, bár tudta egyszer eljő de már nem reménykedett. Teltek az évek a lány nem bírta már, feladta az életetét egy csalódás után. A fiú kereste, de már csak "hamvait" találta,s testére borultan nagy bánat várta. Élete előtte hevert, kiért élt s szenvedett, s kezében várt rá egy nagy képkeret. A hátuljára csak ennyi volt írva: Engem a szerelem vitt a sírba!