Egy boldogabb élet

Van egy gondolat, mely nyomja szivemet.
Ez a gondolat nem más, mint az életem.
Nagy vihar tombol én bennem,
S a vihar pusztit szüntelen.
Minden mi egykor boldog és szép volt,
most hirtelen szertefoszlott.
Egykoron egy csillag fénye világitotta be lelkemet,
s a vihar tomboló ereje elvette csillogó fényemet.
Csak egy kis fény szűrödik ki a sötét veremből,
s nem tud szabadulni a rút szörnyetegtől.
Most adj erőt Istenem!
Hogy megmentsem életem.
A kis fény, mely még fennmaradt lelkemben, azt mondja győzelem!
S hogy miért?
Most már tudom, a vihar többé nem tombol.
Isten hatalmas fénnyel árasztotta el lelkemet, s többé már nem tér vissza a rút szörnyeteg. Mostanra már boldog az életem, s aki ezt teljessé teszi, az én Istenem.
Eljő még a nap, amikor a fény nemcsak lelkünkben él, hanem egész földtekén.
Bevilágitja gyönyörű fényével az eget és a földet, s az emberek szivében kialszik a gyűlölet.
Egy új, boldogabb jövő tárul elénk, és aki megadja ezt, az fenn ül a felhők tetején.
De addig is árasszuk el egymást a bennünk rejlő fénnyel és örüljünk az életnek,
a szebb jövő reményében.