Egy arc a semmiből

Szememnek fénye, nap tüneménye,
Rózsaszál virága, arany bibécskéje,
Menekülnek hozzád forró ölelésbe,
Puha simogatós, kedves becézésbe.

Érezni akarom minden egyes részed,
Csókolnám ajkadat, szemedet szépet,
Rám nézel szépen, viszonzod csókom,
Mézédes érzés, ámbár csak álom!

Messziről nézlek, le-le sütöm szemem,
Szégyenlem énem, hogy ilyen kell lennem
Bánom jócskán azt is, hogy barátod van néked,
S annak helyébe bele nem léphetek!