Keresve, kutatva, kiabálva hívom
A tengert s az óceánt,
Melynek arasznyi cseppje arany,
Íze mint a méz.
Különös óceán ez s mégis oly egyszerű.
Harmatait szomjas, lázas világom
Mohón nyeli el,
S végtelen folyamatban építi
Leomló romjait, mindig újra és újra.
Mintha remélné, hogy egyszer
Folyóvá duzzad, s így gazdagítja
Lelkem tengerét.
Mintha remélne valamit, amit
Ég s föld választ el egymástól.
Szelíd párái illanva tűnnek el,
S olykor hullámnyi tömegeket veszít,
De a sodrásban nem érzi,
Milyen sekély a mély.
Hulló záport várva
Villám és mennydörgés viharára ébred
Édes álmából.
Riadtan néz szét, s amit lát,
Az ésszel fel nem fogható;
Lepusztult part, sajgó ér,
S összetört hajók
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Csepp s cserébe tenger?
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások