Csalódás és újrakezdés

Kit szeretsz, soha nem feleded,
Kit szeretsz, el nem engeded.
Kiért, bármire képes lennél,
Kiért, bármit megtennél,
Kiért képes vagy sírni,
És hevesen egy kis levelet írni,
Kit, igazán tudsz szeretni,
Kivel bármin tudsz nevetni,
Kivel mindig boldog vagy,
És rajatok kívül a világ megfagy.

Besugározza minden napod,
Tőle az élet legszebb perceit kapod,
Az Ő szemébe nézve megremegsz,
És minden csúf emléket elfeledsz,
Boldog vagy és határtalannak érzed,
De nehogy azt hidd, ne képzeld,
Mert mikor azt mondja : VÉGE!
Darabokra tép és szakít téged.
Ne mutasd ki előtte mennyire fáj,
Mint egy véső, mely szívedbe váj,
Erősnek kell mindig lenned,
Uralkodnod kell, erőt kell venned!!!

És, ha már senki nem figyel rád,
"Én tettem mindent" jön az önvád.
Ne hibáztass senkit, ez természetes dolog,
Nem lehetsz te sem mindig boldog.
Más is átélte már, ezt az érzést,
Mindegyikük feltett ezer kérdést.
"Miért? Miért így lett? Miért pont velem?"
Nem csak vele, de véget ér a szerelem.
Mindenki átesik a csalódások sokaságán,
Mind megáll a bánat ágán.

Soha ne törj meg, felesleges,
Óvjad szerelmed, most keresheted,
Ha úgy érzed megtaláltad,
A szived újra kitártad!