Polc. Könyvek.
Mindenütt.
Kilógnak és erejük
színükkel egyesülve
legyőz, megüt.
Ha hagyom.
A tollam felemelem, leírom,
hogy felemelem: leírom.
Minden megújul, elrégül.
Hat oszlop. Sok polc.
Számolatlanok.
Egy eldőlt szék, egy ferde asztal,
a villódzás, a hangok, a kattanások,
elég! Meddig vagytok éberek,
hogy apró neszeitekkel kínozva bántok
a könyvekkel.
Polcok. Könyv.
Sehol.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Vagyis mivel iq-juk a brekkencs feneke alatt, kijelentenék, hogy ennek nincs semmi értelme.
És gyaláznának tovább.
Ne is törődj velük! Az iylenek meg sem érdemlik, hoyg hozzájuk szólj.