BÜSZKE VÉR

Igába hajtott fejjel, mit ér az élet mond?
Hol a vér szava megfojtva, s a szív szava is gond!
Áruló-gaz elmék vezetik a népem,
S dalolva követik, a hajam is kitépem!

Hol van a büszkeség, s hol a szabad vér,
Hol van hát a magyar, s hol a dicső tér,
Hol hát virtusunk, s hol vannak a nagyok,
Hol van ez a nemzet, a büszke magyarok?

Ménrot gyermekei, Hunor s Magor sarja,
Hová lettél, s vesztedet mely féreg akarja?
Atilla és Lehel, Árpád s Koppány vezér,
Kurucok és a nagy magyarok emléke valamit ér?

Rákóczi és Kossuth, Mátyás az igazak őre,
Toldi és Kinizsi, tálcaként pakolt a malomkőre,
Zrínyi, Dobó és még sok száz magyar hős
Igazolja e nemzet bátorságban erős!

Ám tény az is barátom, lehetsz erős bivaly,
Nem ijeszt meg ellenség, se nem harci zsivaj.
Délceg hősként űzöd, éjt-nappal a gonoszt,
Kardod lesújtva, így igazságot oszt.

Mégis jő egy féreg, pici és oly mohó!
Belsődben a fájdalom, felizzik, mint a kohó!
Elveszted erőd, s béna lesz a karod,
S kardod tehetetlen, pedig nem ezt akarod.

Szorgos pici féreg, mohóságtól űzve,
Neved vési rútul, fejfádra betűzve.
S elgyengülve fekszel, homályos a szemed,
Féltébolyba nem tudod ki van veled, ki ellened!

S a kar, mely egykor az erőtől duzzadott,
Az igazaknak mindig védelmet adott.
Most rémálom rángatja, magát is tépve,
Így győz hát a féreg, a helyedbe lépve…