Boldogság vándora

Félsz, reszketsz, menekülsz előle,
El akarsz bújni, semmit látni belőle,
Hiányzik, mért nem mész oda mellé
"Tényleg szeretsz?" - megkérdezné?
Megkérdezhetné, van esélyed arra,
Mért menekülsz - ha nem ismered - balra,
Jobbra is van út, mehetnél oda
Hol csöppnyi boldogság kora
Egyre idősebb, ő is öregszik
Lehet, hogy egyszer valóban elmúlik.
És akkor mi lesz veled, boldogság vándora?
Eltűnsz örökre, mint életed mámora?
Meg fogsz halni, de nem mindegy, hogy mikor,
Lehet valaki a földön ki folyton nem orrol.
Nem orrol, sőt talán szeret,
S magának szeretné boldog életed.
Ha megtaláltad tudatsd vele léted,
Fogja tudni: élte kösse össze véled.
Boldogság vándora! Ne légy többé vándor,
Meg lesz élted értelme s nem kell több mámor,
Boldog leszel boldogság nélkül, hidd el nekem
S én rád bízom egy örök életem.