Aussage 1

Elfedett már a homály is engem
Már rég óta nincs ki fogja kezem
Egyedül hajtom álomra fejem
Mindent mi rég volt: elfeledtem

Most már tényleg elfeledtelek
Most már tényleg nem szeretlek
Már más jut eszembe, már másra
Gondolok, ha nincs senki velem

Szeretném elmondani, csak azért
Írom ezt rólad és neked, hogy
Utoljára megemlékezzek, elmondjam,
Hogy most hogyan látom szerelmem

Te voltál az első, te voltál az egyetlen
Téged igazán szerettelek, de elfeledtelek.
Igazán sokat köszönhetek neked,
Most pár sorban mesélem ezt el.

Köszönöm, hogy valaha ilyet érezhettem
S furcsa, hogy mindezt észre sem vettem
Sokáig tartott, míg felismertem a szerelmet
Sokáig tartott az is, míg azt elfeledtem

Neked köszönhetem azt, hogy elbuktam
Neked köszönhetem, hogy megbuktam
Neked köszönhetem verseimet
Neked köszönhetem rövidke „költészetemet”


Miattad sokat szenvedtem, most
Mégis ennek köszönhetem sikeremet
Már rég nem írtam verset
Azért, mert elmúlt a szerelem.

Érted mit akarok neked mondani?
Érted, hogy te nekem mit tudtál adni?
Elvettél tőlem jócskán s ugyanannyit hozzám is adtál, ezért gondolok most rád,

Mert eszembe jutott a fájdalom, amit okoztál
Mert eszembe jutott, hogy te hova jutottál
S én még csak itt vagyok. Itt rostokolok ezen a helyen, holott máshol lenne helyem

Sírtam, nevettem, verset írtam
Búslakodtam, nevettem, alkottam
S mostanra mindezt abbahagytam
S most mindent újra kezdek, amit nem tehetek!

Köszönöm neked mindazt, amit tőlem elvettél. Köszönöm neked mindazt, amit hozzám adtál.

El sem tudod képzelni, mennyi mindent nem
Mondtam még el. Annyi, de annyi mindent
Szeretnék mondani. Kérlek, figyelj rám és
Türelemmel hallgass végig.