Ások

Az ásó boldogan csókolja a földet,
Néha nagyot cuppan egy széthasított béka.
Ma kivágtam a száraz, öreg tölgyet,
Sokat sírt közben a vén kövér fa.

Fejedelmi lesz a gödör,
Beillik egész lakosztálynak,
Mélyén van egy lyukas bádogvödör,
Jó lehet még nagy boroskupának.

Készen van a vár,
Egyedi, nem mondom, s csodaszép!
Sárgul a határ,
Aranyló szikrákkal búcsúzik az ég.

Senkit nem temetett még
Ilyen giccsesen a nap,
Szinte ég már az ég,
Jobb is a föld alatt.

Hűvös bár kissé, de amellett csöndes,
S boldoggá tesz az a körülmény,
Hogy belőlem is termőtalaj lesz,
S hogy nevelhetek ocsmány valómból még
Valami szépet.


2003