A Szerelem…

Bár mindig várod, mégis észrevétlen érkezik.
Tétova, lágy érintéssel a szívedbe költözik.
Úgy érzed, hogy szárnyalsz, a csillagokig repít,
Bár már mindened ég, mégis tovább hevít.

Gyémántfény ragyogást kölcsönöz szemednek,
Melyben a boldogság könnyei rezegnek.
Ha veled van hallod, ha lelked húrja pendül,
S szívedben a vágy éneke felcsendül.

Az érzelmek dallama halk ütemben dobban,
Oly lágyan, ahogy egy kavics vízbe csobban.
Ha veled van, szint kap a máskor fakó világ,
S kivirágzik lelkedben a legeslegszebb virág.

Virágzó fának láttat egy korhadt fadarabot,
Gyémánt folyamnak egy aprócska patakot.
Igazgyöngy kacagást ad fáradt mosoly helyett,
Kopár sivatagba - zöldellő ligetet.

Míg veled van, úgy érzed mindenre képes vagy,
S csak remélni mered, hogy mindig veled marad.
Ez a selymes puha érzés, ez a szédület,
Ez a forró mámor, ez a szent révület...