A sötét ajándék

Az ajándék, mely nekünk adatott,
Sötétségével feledteti a Napot,
A világ, mely előtte fényben ragyogott,
Most már a testnek okoz gondot.
De mit érne az élet, ha minden fénylő lenne?
S mit érne, ha a valódi érték kiveszne belőle?
Ember, lehet, hogy rossz helyen kutatsz,
S ezzel másnak is rossz példát mutatsz…

Mi lenne, ha a mában élnél,
S múltat jövőre cserélnél?
Mit veszthetsz, ha kockázat nélkül élsz,
S a haláltól, nem félsz?
Ha bátorságod akkora lenne,
Mint tudatlanságod ereje…
Ó, akkor a sors keze,
Talán könnyebben kerülne…

Bolondra vall viselkedésed…
Eldobni egy ilyen lehetőséget?!
De mondhatom neked ezt vég nélkül,
Szaladsz a világba Te is ész nélkül.
Így eljátszottad Az esélyt, mit a sors kínált,
Magadra vess! Megérdemled a halált!
Halj hát… halj hát… halj hát…
S lelked legyen kárhozott örökidőkön át!