A MAGÁNYOS ÉVEK BALLADÁJA

Ramadán havának azon a szörnyű hajnalán
Vette sálját és elindult ó a lány
Szemében távoli csillagok hideg fénye ég
Múltja kíséri a bizonytalan jövő felé

Nem tudja még miért tette kiért tette
Egyetlen nagy kérdéssé vált élete
Csendben sírt és arcát csípte a jeges szél
Ki őt szerette elment immár réges-rég

A hold fényében szőke haján a csillogás
Ezernyi gyémánt ragyogásának tűnhetett talán
De a lány lelkében még lánggal ég a tűz
Érzi sohasem tudja elfeledni őt

Akárhogyan is fájt a lánynak ment tovább
Távoli városok idegen népek vártak rá
Kedvesétől távol élte le életét
Nem kereste sohasem más szerelmét

De a lány lelkében még mindig ég a tűz
Tudja sohasem fogja elfeledni őt

Ezért aztán egy nyári napnak reggelén
Az ősz hajú lány úgy döntött hogy visszatér
Elindult hát, de útban hazafele meg-megállt
Mígnem látta régi szerelme ott vár rá

Egymás könnyes szemébe nézve érezték
A fiatalság örök szerelmét nem feledték
És most szabadon átölelte a fiú a lányt
A hosszú évek véget értek együtt vannak már

Haláluk napjáig szeretik egymást…