A jel

Lüktet, dobban, sistereg a hang,
Nem állja útját se tenger, se fal.
Minden hang egy-egy érzés,
Minden dallam egy-egy kérdés.

Kérdésre néha jön a válasz,
Mikor útra kelünk a dalban.
Hallkan súgja, hogy csak én halljam,
Ordít szívemben, nekem ez a vígasz.

Kinek hallani kell, hallani fog,
Bár a süketeknek talán mégis jobb,
Hisz ha nem ismersz valamit, nem hiányzik,
Ki meghallja az igazságot, el is hárhozik.

Most a csend dala forrong a lelkemben,
Újra vak vagyok s így "boldog" lehetek.
A zene se küld már nekem jeleket,
Ennyi volt, elvesztem, talán örökre.