Lüktet, dobban, sistereg a hang,
Nem állja útját se tenger, se fal.
Minden hang egy-egy érzés,
Minden dallam egy-egy kérdés.
Kérdésre néha jön a válasz,
Mikor útra kelünk a dalban.
Hallkan súgja, hogy csak én halljam,
Ordít szívemben, nekem ez a vígasz.
Kinek hallani kell, hallani fog,
Bár a süketeknek talán mégis jobb,
Hisz ha nem ismersz valamit, nem hiányzik,
Ki meghallja az igazságot, el is hárhozik.
Most a csend dala forrong a lelkemben,
Újra vak vagyok s így "boldog" lehetek.
A zene se küld már nekem jeleket,
Ennyi volt, elvesztem, talán örökre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?