Lüktet, dobban, sistereg a hang,
Nem állja útját se tenger, se fal.
Minden hang egy-egy érzés,
Minden dallam egy-egy kérdés.
Kérdésre néha jön a válasz,
Mikor útra kelünk a dalban.
Hallkan súgja, hogy csak én halljam,
Ordít szívemben, nekem ez a vígasz.
Kinek hallani kell, hallani fog,
Bár a süketeknek talán mégis jobb,
Hisz ha nem ismersz valamit, nem hiányzik,
Ki meghallja az igazságot, el is hárhozik.
Most a csend dala forrong a lelkemben,
Újra vak vagyok s így "boldog" lehetek.
A zene se küld már nekem jeleket,
Ennyi volt, elvesztem, talán örökre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...