Lüktet, dobban, sistereg a hang,
Nem állja útját se tenger, se fal.
Minden hang egy-egy érzés,
Minden dallam egy-egy kérdés.
Kérdésre néha jön a válasz,
Mikor útra kelünk a dalban.
Hallkan súgja, hogy csak én halljam,
Ordít szívemben, nekem ez a vígasz.
Kinek hallani kell, hallani fog,
Bár a süketeknek talán mégis jobb,
Hisz ha nem ismersz valamit, nem hiányzik,
Ki meghallja az igazságot, el is hárhozik.
Most a csend dala forrong a lelkemben,
Újra vak vagyok s így "boldog" lehetek.
A zene se küld már nekem jeleket,
Ennyi volt, elvesztem, talán örökre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?